Hüümmm…

Baromi érdekes néha megfigyelni, hogy egyes közösségek mennyire másként látják a világot, és az abban működő történeteket, embereket, minden mást. Főleg akkor, ha egy országban vannak, egy nyelvet beszélnek, egy kultúrában nőttek fel.

Érdekes, és néha azért fájdalmas is. Nagyritkán haragot is kivált, de hát ebben az országban mi nem vált ki haragot?

Megtudtam, hogy megszűnt az Ezeröcsi a Neo FM-en. Jó, nem most tudtam meg, volt úgy két-három hét, mire magától leesett a dolog, és megint el kellett telnie 3-4 hétnek, hogy utána olvassak, végülis mi lett a történetből.

Szerintem ez a 2órás műsor, a magyar rádiózás rohadt jó fűszere volt. Fogjunk meg két összeszokott zsenit, ki szavait issza már hosszú-hosszú évek óta a magyar autós-újságírást követők milliói, adjunk a kezükbe egy-egy mikrofont, és eresszük őket szabadjukra.

A tipikus jófiú-rosszfiú páros, mindez megjátszás, színészkedés nélkül. Winkler, ki szerintem bármilyen témában tudna bármikor könyvet írni, és Bazsó, kihez simán beiratkozhatna az újságírói szakma apraja-nagyja, hogy megtanuljanak fogalmazni a mi ékes nyelvünkön. Arról nem is beszélve, hogy ketten akkora mércét állítottak fel a hazai autósműsorok történetében, mint a TopGear a világon. Megugorhatatlan.

Az a plusz bennük, hogy közülünk valóak. Hétköznapi emberek, mindenféle sztár allűrök nélkül. ..

Nem is ez a lényeg. Olvasom a cikkeket, nézem a kommenteket hozzá, és elhűlve látom, hogy a bulvárnyálazók mennyire másként látják ezt a sztorit, illetve ezt a két pasit. Mennyire különböző az ő, és a „mi” világunk. Ha én elnyomnám azt, hogy ez a két fickó csak két tokás köcsög, kik kényszeres poénokkal próbálják eladni magukat, akkor nagy esélyem van arra, hogy a világomban valaki elém ugrana, öt ujjal feltépné a torkomat, majd vigyorogva nézné az agóniámat, mi ki nem huny az élet a testemből.

Egyébként ezt a posztot még reggel írtam, mondván, majd ha hazajövök, akkor lesz nagy konklúzió, befejezés, meg minden, de elmúlt.

Így hát maradjon ez így, befejezetlenül.