Tegnap játszottam. Nem, ez hülye mondat. Játékot örömből, szenvedélyből, szórakozásból művelsz. Én tegnap szenvedtem, mint egy kivert kutya. Már akkor éreztem, itt valami nem stimmel, mikor mentünk fel a terembe, és megláttam a nagy parkettát, hol percek múlván rc autóknak köll zümmögnie. Ránéztem az órámra, és nagyot fújtam, mikor elkezdtem számolni. Három akksi kb. két órán keresztül tart. És semmiféle indokot nem tudok kitalálni, hogy miért is fejezzem be előbb. Ha az első 10percben megint nekicsúszok valaminek „véletlenül”, és szerencsém van, akkor ismét egy alváztöréssel, igen szomorúan távozom a teremből. De egyrészt ez kurva drága mulatság, másrészt pedig min. kétórás meló, hogy újraépítsem a vasat.
Ez bizony nem jó döntés… de hát ilyenekből volt egy pár mostanság.
És akkor felküldtük a gépeket a pályára. Ősszel még totál boldog lettem volna, ha abban a felállásban mennek a versenyek, hogy én vagyok az első. Tegnap ez olyan szinten untatott, hogy voltak olyan kanyarok, mit direkt elbasztam, illetve nem szándékosan, mert tök máshol jártam. Egy totál másik helyen. Így ment le két óra. Közben jöttek nézelődők, kik kérdeztek minket a gépekről, vagy csak bámulták a vasakat, ahogy dobálják át magukat a vetőköveken. Nekik biztos szép látvány lehetett…
Rohantam, menekültem a helyszínről.
A jégre rakott weblapomat viszont fel kéne éleszteni, csak nincs hozzá gondolatom. Másfél oldalnyi szöveg hiányzik, plusz egy valagnyi kép átválogatása, és publikációja. Mintha meg akarnának erőszakolni, ha rágondolok. Hétfőn még megpróbáltam nekiesni, majd mindent kidobtam a kukába, mert egyszerűen szörnyű volt. Ma hazamegyek, a hasamra fektetem a gépet, és megállapodást kötök vele. Letakarítom, ha segít koncentrálni.
Csak azt nem tudom, hogy milyen megállapodást kössek a kollegámmal, ki most bejött, és egy Gabiiii, meg lehet azt csinálni, hogy…. elhangzása után annyi feladatot adott, hogy ehhez ki kéne cserélni a fejem, ha végezni akarok vele.
A főnököm már eljátszotta ezt ma, de még tudom, hogy miként kell úgy visszakérdezni, amitől átgondolja kérését, és megállapodtunk abban, hogy utánanéz a problémának, én meg addig ne csináljak semmit.
Vannak képességeim, miket még nem vesztettem el. Hümm…
