Szerintem most pont egy olyan helyen vagyok, ahol tulajdonképp totál semmi keresnivalóm nincs…
Ritkán fordul elő az ember gyermekével ilyen, főleg ha már eléri azt az életkort, mikor döntésképessé válik a „hol is van a helyem” kérdéskörében.
Szóval, ülök itt, egy nagyváros egyetemi központjának könyvtárában, egy rakat ember között, kik olyan dologért rajonganak, amiért én nem, de mivel átutazó a titulusom, és közlekedési eszközhöz vagyok kötve, így egy pár órán ( jaaajjj…) át fel kéne vennem ezzel a rakat emberrel a ritmust, vagy keresni egy csendes sarkot, hol kurvára aludnék vagy négy órát, míg mindenki kirajonga a kirajongnivalóját….
Helyzetemet a legjobban a „Szörnyűűű!” szó jellemezné. Kezdem úgy érezni, hogy a le (állítólag fel) hozott alkoholmennyiség nem lesz képes feloldani ezt a következő pár órát, főleg, hogy most éltem át közel 20 perces összefoglaló filmet a rajongók rajongásának képi bizonyítékairól.
wazze, mondtam, hogy előre idd le magad. 😀
Most mér’ nem tudsz te is rajongani egy kicsit?? 😉
Őőőőőő…….. 😉
Mi a rajongás tárgya? Vagy trágya?
A kúúútúra, mit verselve nyomnak le egymás torkán. 😉
🙂 Megint kirándultál?
😉 De csak határainkon beül. 😉