Hol vagyok?

Szerintem most pont egy olyan helyen vagyok, ahol tulajdonképp totál semmi keresnivalóm nincs…

Ritkán fordul elő az ember gyermekével ilyen, főleg ha már eléri azt az életkort, mikor döntésképessé válik a „hol is van a helyem” kérdéskörében.
Szóval, ülök itt, egy nagyváros egyetemi központjának könyvtárában, egy rakat ember között, kik olyan dologért rajonganak, amiért én nem, de mivel átutazó a titulusom, és közlekedési eszközhöz vagyok kötve, így egy pár órán ( jaaajjj…) át fel kéne vennem ezzel a rakat emberrel a ritmust, vagy keresni egy csendes sarkot, hol kurvára aludnék vagy négy órát, míg mindenki kirajonga a kirajongnivalóját….

Helyzetemet a legjobban a „Szörnyűűű!” szó jellemezné. Kezdem úgy érezni, hogy a le (állítólag fel) hozott alkoholmennyiség nem lesz képes feloldani ezt a következő pár órát, főleg, hogy most éltem át közel 20 perces összefoglaló filmet a rajongók rajongásának képi bizonyítékairól.