Operasoftware
Elég a lelkizésből, mi mostanság tarkítja ezt a blogot. Váltsunk témát, irány a számtech, és annak az utóbbi időben az egyik legnagyobb vitákat kiváltó témája, méghozzá a böngésző háború.
Ez most onnan jutott eszembe, hogy épp dolgoznom kéne, s ilyenkor az ember fia mi mást csinálhatna, minthogy híreket olvas. Számtech híreket, mert bőven elég ennyi hazugság az embernek, nem köll belefolyni a bulvárba, politikába, és minden más borzalomba, mitől érvágás küszöbén lengedezik egy idő után az olvasó.
Szóval, az Opera.
Lassan kilencedik éve használom vele a netet. Viszonyunk az autókhoz való viszonyomhoz hasonlítható. Akinek egyszer birtokában volt már egy Honda – a nem egyszerű fajtából – az szinte sosem szokik le róla. Mindig Hondás lesz.
Felakad a magasabb csatornafedőkön?
Kit érdekel? Különben nem lenne kezes a szerpentineken.
Kicsi a csomagtartó? Nem férnek el hátul? Naés? Súly és lóerő arány haláli.
Szarok a fékek? Tudd minden pillanatban, és nem halsz meg.
A piros lámpánál egy hasonló kaliberű német rom próbálkozik? Röhögsz és megmutatod milyen hangja van egy motornak 8500-on.
Szóval, a Hondához tudom hasonlítani az Operát. Folyamatosan mutattak be olyan innovációkat, miket a konkurensek csak évekkel később tudtak értelmezni, felfogni.
Már gyermekkora óta használja a többfüles böngészést, megtanulta mi az a torrent, az RSS, szövegkeresés egy gombnyomásra az aktuális weblapon, gombnyomásos beléptetés, részletes testreszabás, forráskód ellenőrzés, azonosítás más böngészőként. És gyors.
Mindig azzal az indokkal támadják, hogy bizonyos oldalakkal nem megy (jobb érv ugyanis senkinek nem jut eszébe). Hát kérem, aki már fejlesztett webre, az ilyenkor valószínűleg felröhög.
Az utóbbi évek munkái úgy zajlottak, hogy az oldalt szabvány szerint összepakoltam, majd amikor a teszt időszak elindult, akkor tudtam, itt még sok dolgom lesz.
Opera indít, oldal oké.
Explorer – jajj, a fejléc min. 10 pixelt csúszik. Javít.
Firefox – basszus, most a beillesztett kép szétbontotta a sablont.
Ahol egy kép körül nem kértem keretet, ott az Operánál nem is volt. Az Explorernél szép kék keret díszelgett, a Firefoxnál narancssárga.
Fasza! A meló kb. negyede azzal ment el, hogy a két szarra javításokat kellett eszközölni.
És most megjelent az Opera 10.10-es, és vele egyetemben végre a Unite.
Egy regisztráció, és három klikk, s már webszerverként üzemelődik a géped. Nem kell szolgáltatókra vadásznod, oda feltöltened az anyagaidat, ha éppen máshol akarod őket elérni. Egyszerűen bekapcsolva hagyod otthon a géped, elmész Kínába, majd onnan letöltöd azokat az anyagokat, mik otthon maradtak. Legyen az doksi, kép, zene, videó.
Zseniális! Jah, és nem is beszélve arról, hogy a jogvédőket meg bőven kiröhögöd, mert általuk ellenőrizhetetlen csatornákon keresztül folyhat különböző fájlok átvitele a neten. Naaagy cumi!
És hogy milyen gyors?
Ilyen:
Egy tetű lassú céges gépen a fenti eredményeket produkálta a Futuremark, Peacekeeper nevezetű böngésző tesztprogramján. Igaz, ezzel a két listavezetőt nem tudtam tesztelni, mert nincs a gépen, én nem is lesz. A Safari valószínűleg zseniális OS-X-en, windowson egy rakat szar, a Chrome meg a Nagy-Testvérhez tartozik, tehát elvből nem lesz a vason sosemnem.
Szóval, aki igazán – és ez itt a reklám helye – könnyedén, és egyszerűen szeretné használni a netet, annak nem tudok az Operánál kifinomultabb cuccot ajánlani. Az elakadóknak, bizonytalanoknak pedig itt a magyar opera közösségi lapja, hol rettentő sok segédlet van, ha elvesznél.
