Szombaton pókerezek.
Jövő hét vasárnap is.
Aki ezt elolvassa, az menten tisztába kerül az összes elfoglaltságommal majd’ másfél hétre előre. A többit majd vagy leírom, vagy örök homály fogja fedni.
Szóval, póker.
Ez egy rettentően csábító szerencsejáték. Játszom már három éve, de összesen kb. 3000ft-t költöttem rá. Veszélyes játék.
Amikor először ülsz asztal mellé, mint szerencsétlen lúúzer, és bejönnek a blöffjeid, mik tulajdonképp nem blöffök, csak olyan hülye vagy a játékhoz, mint én a harangöntéshez, akkor elönt a vágy, és már látod a jövőd, miben többé nem kell dolgoznod, munkába menned. Ez az igazi élet. Itt lehet nyerni, méghozzá pénzt. Járhatod majd a kaszinókat, milliók forognak majd a zsebedben, hisz könnyű ez, nyertél.
Majd amikor másodszor leülsz az asztal mellé, hatalmas önbizalommal, majd percek alatt a zsetonjaid 80%-át elbuktad, akkor nézel ki bután a fejedből, hogy mi is történt. Van előtted pár lehetőség.
– Felállsz az asztal mellől, és soha többé felé sem nézel (nah, ez ritka).
– Maradsz lúúzer, kit rettentő sokszor kifosztanak, de ha nem, akkor roppant mérgesek rád néha, mikor egy kétszínű 7-2-vel elvittél egy asztalt, az ellenfeled ász párjával szemben. Ritkán szokik előfordulni. Nagyobb bajnokságokon plusz pénz is jár érte.
– Maradsz lúúzer, de próbálsz tanulni. Nézed a TV-s közvetítéseket, felmész a netre egy pár oktatóanyagért, beülsz néhány on-line freeroll partiba. Nem sokat fejlődsz, még mindig csak a lapokat játszod meg, nem olvasol az asztalon a viselkedésekből, nem tanulod az ellenfeleid játékát.
– Maradsz lúúzer, de nyomod bele a pénzt, mert apunak van, vagy jól megy a vállalkozás. Folyamatos látogatója vagy a különböző pókertermeknek. Beülsz minden versenyre, játszod a lazát, de nem tudsz fejben gyököt vonni, sőt, a gyökről sincs fogalmad. Viszont a haverjaidnak nagy mellénnyel meséled, mikor nyertél, és csak úgy fosod magadból a sztorikat. (Ő pl. velem többé nem fog játszani…. ) Talán a betett összeged 20%-án vissza tudod nyerni, de csak azért van, mert tele vagy pénzzel, és erőből játszol a csórók ellen. (Csak látni kellett a tavalyi BPO-t. Egyszerűen vicc volt, hogy miként játszottak. Amikor az ember húszon × millió forintos nyeremény után a kamera, és a mikrofon elé került, akkor képtelen volt egy értelmes mondatot kipréselni magából… )
– Elkezdesz tanulni. Méghozzá kőkeményen. Előveszed a póker bibliáit, napi 10órát játszol on-line, egyszerre 10 asztalon. Egy idő után beülsz élőben is. Évekig csinálod, fejlődsz napról-napra. Nyersz. Elindulsz nagyobb versenyeken is, és az élmezőnyben végzel legtöbbször. Nem leszel gazdag, de a magyar életszínvonalhoz képest eleget keresel ahhoz, hogy meggondold, ebből fogsz élni.
– Zseni vagy! Az MIT-n játszottál a haverjaiddal, miközben a többi koleszos valami felsőfokú matematikai egyenlettel küzdött a szobájában, vizsgára készülve. Te csak bementél másnaposan, azt levizsgáztál. Mert neked az egyszerű volt. Aztán rájöttél, hogy dolgozzon az, akinek van két anyja. Elmentél Vegasba, és nyertél. Ahogy felemeled a lapjaid, már tudod, hogy hány százalék esélyed van. kőkeményen betartod a póker szabályait, tudod, hogy neked már nem a lapokat kell megjátszanod, és elég pénzed van ahhoz, hogy ne kelljen soha kiülnöd amiatt az asztaltól.
Szóval, játszani fogok az elkövetkezendő hétvégéken. Semmim nincs meg hozzá. Legfőbbképp a türelem hiányzik. Amikor nem jönnek a lapok (mert én a lúúzer kategóriában vagyok, ki azokat játssza meg), akkor türelem kell. Mert a lapjárás mindig megfordul. Ha rosszul, rossz ütemben kezd el játszani az ember, akkor onnan már nem lehet felállni, vagy piszok nagy mázli kell hozzá.
És igen! És megint itt az a gondolat, hogy minden az időzítésen múlik…
Nah, most fejezem be!
