Hogy is gondolhattam volna, hogy egy nő, a komfortzónájából kiragadva képes az empátiára?

Zap ma elmegy egy rendelésért. Boltba benyit, közöl, majd jön a sztori…

Végy egy nőt. Tedd be barátok közé, családba, munkahelyre, adj neki társadalmi feladatokat, és tökéletesen megállja a helyét minden szinten. Benne van a segítség ösztöne, küzd, kapar empatikus, megértő, szeret, véd, szóval tökéletesen éli az életét.

Rántsd ki ebből a szituból. Tedd be csak egy autóba, engedd be a forgalomba, és azt látod, hogy totálisan megváltozott, totál ellenkező mentalitása lesz. Ki van zárva, hogy udvarias legyen, figyelmes, felvegye a ritmust a környezetével. Halálosan önző lesz, akaratos, vadhülye.

…és akkor Zap lekönyököl a pultra, és közli, itt van a rendelésért. Ekkor a pult mögött lévő srác azt mondja, hogy ajj-ajjj… Szóval, az elmúlt fél napban annyit rendeltek a cuccból, hogy ennyit sosem, és most írta meg az utolsó szállítást, így sajnos elfogyott a készlet. Jön a tanakodás, hogy akkor mit lehetne tenni. Rohadtul nincs kedvem jövőhéten átbumlizni megint a városon, nézzük valami helyettesítő cuccot. Nincs. Vannak opciók, de ilyen áron, ilyen összeállításba nincs, bármennyire is nézzük. Két pasi a boltban megoldást keres, majd a srác vesz egy nagy levegőt, és azt mondja, hogy akkor most kellemetlen helyzetbe hozza magát, és felemeli a telefont.

• Kezitcsókolom (itt már tudtam a végkimenetelt), x.y. vagyok, az x.y. üzletből, és a rendelése miatt telefonálok. Van egy kis probléma. Itt van egy vevő, ki ugyanazért a termékért érkezett, és hétvégén dolgozna vele. Azt szeretném megkérdezni, hogy a hétfői postázást elcsúsztathatnánk e keddre?

Szerinted mit válaszolt a kezitcsókolom?

Ha a kezitcsókolomnak eme termék életbevágó lett volna, akkor nem jövőhétre rendel – illetve rendelés leadásakor bizonytalan szállítási dátumra – , hanem ott toporog a bolt küszöbén, ahogy én tettem, tehát kezitcsókolomnak töktotál nem fontos eme cucc érkezésének 24 órás csúszása, de akkor sem mondaná ezt ki (mivel ki lett ragadva a biztonsági zónájából), ha más élete múlna ezen eszköz használatán. Nem létezik empátia. Egy totál idegen helyzetbe keveredett, bekattant nála a létfenntartási ösztön, és pár másodpercig csak arra koncentrált, hogy megküzdjön a hétfői rendeléséért. Pont úgy, ahogy pl. az utakon közlekedik.

Ez egy hatalmas különbség – ha nem a legnagyobb – egy pasi, és egy nő között. Ha én pofán vágom a Bélát a kocsmában, vörös fejjel, kidagadó nyaki erekkel meg is rugdosom, akkor ugyan ezt megteszem Mariskával is, ha elsózza otthon a birka pörköltöt. Mindig, minden környezetben ugyan az a pali vagyok. Tök mindegy, hogy normális, vagy egy idióta, azt a szerepet minden helyzetben ugyan úgy alkalmazom, ellenben a nővel, kiben kifejlődött valami kettősség, és ez szerintem sosem lesz megfejtve, míg ember él ezen a nyomoronc sárgolyón.