Honnan a faszból szerzel hajtóerőt bármihez is? Miből? Hogy megmutasd magadnak? Nah, bumm… Hogy bizonyíts a világnak? Ugyan mit?
Ülsz a kocsiban este, mész haza, de ennyi erővel akár meg is állhatnál az útpadkán, mert kb az is annyira az otthonod, mint ahová tartasz. Hová tartasz? Merre? És a nagy kérdés, hogy minek?
Majd hazamész, bekapcsolod a tv-t, és a Discovery közli veled, hogy alig két éved van, hogy a bolygó alattad széthulljon. Persze, ha az elejétől nézted volna, és nem csak kiragadnál egy epizódot, mi egyébként is oly tipikus az életedben (mármint a részletek kiragadása), akkor rájönnél, hogy ez csak egy apokaliptikus fikció – ezt jól megfogalmaztad – , de azért a zárómondat ütött: Bár a tudósok nem hiszik, hogy blablabla….. de a világ ne mondja, hogy mi nem figyelmeztettük.
Kivételes hónap volt a május, abból a szempontból, hogy kétszer belenéztem a hírekbe. Egyszer véletlen, valami rogános faszság ütötte meg a fülem, de ez lényegtelen. A másik a vízkárokról szólt, mit természetesen sajnálatosak tartok az ott lévők számára, de persze ezt is túlpörögtem, majd arra a következtetésre jutottam, hogy mi abban a korban élünk, amit majd egyszer tanítani fognak az egyetemeken, legalábbis azokon, ahol a médiával foglalkoznak. Lehet, hogy itt már mindenkinek természetes, de én most láttam, hogy egy riporthoz felhasznált filmanyag 80%-a már nem saját gyártás, azaz a csatorna készítése, hanem a nézők által beküldött videókból áll. Talán 2010 lesz az év, mit úgy jegyeznek be a történelemkönyvekbe, hogy a hagyományos média bukása, és a….az izé felemelkedése?
Ebből lehetne írni egy jó posztot…
Ha lenne hozzá hajtóerő, mert egyébként meg minek….
Na jó! Megyek, nézem a második X akták mozit, minek mi a címe? Hinni akarok
Bahhh….
