Tegnap az új nullás utolsó 3 kilométerén az ablaktörlőm úgy döntött a szakadó esőben, hogy ő most egy hirtelen mozdulattal megáll, és magamra hagy. Vészindex ki, megáll, de ezzel a lendülettel egyetemben jöttem rá, hogy semmi értelme nincs megállni. Bizti, mechanika, motor, ki a fasz tudja, hogy mi baja lehet. Öt percre lehettem otthontól, miből lett 20. Mert nem láttam ki. Előre. Semmit. Fény, és árnyék. Én hülye, menet közben még bonuszból rányomtam az ablakmosót (így hát 3percig habos fény-árnyék). Idióta…. Volt olyan pillanat, hogy azt gondoltam, talán rossz helyen fordultam le a reptér felé, mert a táblákból csak egy színes pacát lehetett látni.
Álmodtam.
Mármint abban a röpke pár órában, míg tudtam aludni. De ez elemzésre szorul… dugig volt halállal.
