Betoltam egy kávét, egy balatonszeletet, azt lefojtottam egy csomag ropival, majd az egészet letoltam egy energiaitallal, és megfejeltem a cuccot egy cigivel. Erre ugrottam egy órát az időben. Kimaradt a hajnali kettő.
Szerintem perceim vannak hátra.
Így hát még megosztom azt, hogy ez a blogírás már egyre durvábban emlékeztet arra, mintha magamban beszélnék.
Tulajdonképp azért, mert magamban beszélek…
Ps: A poszt megjelenésének ideje azért f3, mert az paradoxon, mi sokkal bonyolultabb, mint az RSS, szóval szóra sem érdemes.
