Hajnali fél kettőkor, ha az ember gyermekének más dolga sincs, mint bámulni egy monitort, akkor klikkel kettőt, fent találja magát a weben, és elűzi a hajnali fél kettőkor ülök a gép előtt, és csak bámulom a monitort érzést, mert ugyebár a NET hatalmas információtömegek tárháza, hol jót lehet….
Mit is?
Ahol jól el lehet magad foglalni különböző izééé….
Semmi… bárhová klikkelek, bármit nézek, az az érzésem, hogy a NET egy nagy doboz, minek falait kívülről kapargatom, de nem jutok be. Egész egyszerűen nincs egy kurva mondat sem már legalább egy órája, mi lekötné a figyelmem, akár egy pillanatra is. Az utóbbi időben – menten lesz az egy fél év is – kirekesztettem magam a NET forgatagából, most meg ülök itt bután, kérdezgetem, de nem szól hozzám. Megsértődött. A Net. És nem tudok a közelébe férkőzni. Pedig ott bent biztos zajlik az élet, szörföznek a fénykábeleken a különböző jó sztorik, poénok, hosszú beszélgetések, világmegváltó gondolatok, de nem, nem jutok hozzájuk.
Ki…vagyok…rekesztve!
És harmadik napja érzem a sárgadinnye szagot az irodában. Ha a kukában lenne valami, akkor már rohadt sárgadinnye szagot éreznék. Ha kénkőbűzt, akkor már tudnám, a megfelelő helyre kerültem. Ha mandulát, akkor valaki ciánnal akar mérgezni.
HHhmmm…..
Miért nem aludtál inkább?? Vagy már elfelejtetted, hogy kell? :D
[Évika]: Mert sajnálattal kell értesítselek, nem én nyertem a lottó ötöst. Megint nem… :(
Szóval, dolgozni köll…
De nem felejtettem el! Gép becsuk, szem lecsuk! :D Majd gyakorlom, csak legyen rá egy csöpp idő. ;)
[Zaphod]: és munka közben nálatok sem lehet aludni? :)
De a lényeg a lényeg, és az legalább még elméletben jól megy! :D