Ha könyvet égetsz te gyökér….

….akkor vállald hozzá az arcod!

Nem kel retusálni. Miért? Van neked célod az életben, vannak elveid, méghozzá megalapozottak, bibliai méretűek, van hozzá kitartásod, fegyelmed. Hát mutasd meg, hogy ki vagy! Én vagyok a köpönyeges józsika, itt pózolok egyenruhában, és épp Radnótit égetek, mert pont jó ahhoz, hogy vöröslő lángjai fényt gyújtsanak az éjszakában, s ezzel egyetemben az emberek fejében. A mocskos kis zsidó tanár, a rohad kis munkaszolgálatos pont megérdemelte, hogy 44-ben főbe lője egy igaz magyar. Aztán berugdossa egy tömegsírba… Úgy kell neki, égjenek a mocskos szavai is, tűnjön el a világból. Az én – köpönyeges józsika – gondolataimat kövesse a világegyetem, mert tudom merre vezet az út, ki a sötétségből a megtisztulás felé, és ebben segít krisztus urunk tanítása, meg néha a Mein Kampf.

Én tudom, hogy miért került a tűzre egy Radnóti kötet, de azt is tudom, hogy a butaság nem szentesít minden cselekedetet. Azért került oda, mert épp gyorsan be kellett pakolni valamit a nejlon szatyorba, azt a padláson sötét volt, a nagyfater hagyatéka közül pont ez került kézbe.

A többiről az anyád tehet. Egyrészt azért, mert nem válogatta meg, hogy kivel dug. Fiatal volt, nem is okos, azt volt egy csődör a faluban, meg sok sör, és pálinka. Az esküvő sem volt nagy, épp csak a szűk rokonság, a maradék disznótoros, de kellett, mert már jöttél te. Aztán az a disznó imre félredugott, alkoholista lett, csak vitte a pénzt, de sikerült elkergetnie a nagyfaternak a háztól. Talán valahol épp Budapesten csövel egy aluljáróban, ha meg nem fagyott az elmúlt másfél évtized alatt, valami híd alatt, a görény.

Így hát te, józsika, kontroll nélkül nőttél egyre nagyobbra, olyan nagyra, hogy beleférj egy L-es méretű egyenruhába, meg egy 43-as bakancsba. Megkaptad, amire vágytál. Tartozni valahova. 20 éven keresztül csak menekültél a családod elől. Próbáltál kitörni. Futottál a mezőn, együtt éltél a muzsikával, a filmekkel, bandáztál, törtél-zúztál, és menekültél. Aztán jött egy erős marok. Ki figyelt rád, ki irányt mutatott az életben. Felvilágosodtál. Az élet nem jó. És az ellenségek tették rosszá, és teszik egyre rosszabbá. Megmondta a bélabá, és bélabá nagyon okos, mert tesitanár volt, csak utálták a kollégái, mert ő ismerte a jelent, a jövőt, és ezért összeesküdtek ellene, megrágalmazták azzal, hogy a kiscsajoknak fogdosta a seggét a tornaöltözőben, azt így ki lehetett rúgni. Pedig bélabá mekkora egy ész. Apám, hogy ez mennyit tud a világról. És hogy iszik velünk együtt, micsoda macsó. Egy igazi példakép.

Figyelmet kaptál, józsika. Azt, amire egész életedben vágytál. Most ott vagy a címlapokon, több csajod lett, mint azt bármikor remélhetted volna, és tudod, az út itt nem ér véget. Egyre nagyobbá fogtok szerveződni, és ott leszel a középpontban. Híresen. És elsöpröd a mocskot az útból. Ha kell, akkor ismét embereket lőnek majd a Dunába. Már tudd is hogy kell, mert láttad a neten, ahogy kivégeznek olyanokat, kik megérdemlik. Nem félsz ettől. Csak elsőre éreztél valami görcsöt a gyomrodban, azóta eltökélt vagy. Te is meg tudod tenni. Bármikor.

Csak még egy csöpp dolog hiányzik, józsika! Egy lökés. Egy pont, amikor már nem kell retus a képre. Amikor kiállsz a világ elé, akár a világgal szemben, és elsöprő erővel hirdeted a szent, betanult igét.

Arccal.