Ha én lennék a zorbánviktor….

Szóval, ha én lennék a zorbánviktor, akkor elkezdenék online boltokban rendelést leadni. Mondjuk megkeresném Slartibartfast 2013-as törtfehér vécéülőkéjét, és ahol csak megtalálom, leadnék rá rendelést. Majd ezt követően összefogdosnám azokat a kereskedőket, kik csak feltették a weblapjukra az oly sikeres Slartibartfast terméket, kik nem tudják, hogy Slartibartfast már nem dolgozik vécéülőkékkel, és ezáltal beleszarnak azok lelkivilágába, kik erre a típusra vannak rákattanva, azokat, kik nem jeleznek vissza a rendelés kapcsán, azokat, kiket nem lehet telefonon elérni, azokat, kik a raktárkészletet nem jelenítik meg, azokat, kik a pontos rendelési időt nem adják a köz tudtára, és azokat, kik a konyhapulton könyökölve, létező bolt nélkül nyitottak webáruházat. Miután összeszedtem az összes ilyen palit (vagy nem palit), kivinném őket a Duna partjára, tudod, oda a cipőkhöz, és kéjes vigyorral a szám sarkában, belelőném őket a vízbe. Szó nélkül. Nincs tárgyalás, emberi jogok, szaros ENSZ dekrétumok. Beingg….being…beeeiiinnggg…

Másnapra megtisztulnának a magyar web, online kereskedelmi oldalai. Minden egyes gyökér behúzná a „karbantartás alatt” táblát, és le nem szakadna a gépről, míg csak az igazat, csak is az igazat tárja a vevők elé, mert be lennének szarva tőlem.

Mert ÉN vagyok a VEVŐ! Ez azt jelenti, hogy TI VAGYTOK ÉRTEM, és nem fordítva. Ha én rászánom magam, hogy pénzt költsek, akkor nektek a kibaszott porban kell csúszni-mászni, hogy ezt nálatok tegyem!

Ezt csinálnám, ha én lennék a zorbánviktor…