Ha nem írom ki, felrobbanok!
Lassan 20 éve foglalkozom számítástechnikával, mi átíveli a hardver-szoftver témakört, méghozzá rendesen. De bazdmeg, még mindig vannak olyan pillanatok, amikor az egész mocskos kócerájt összepakolnám, kibasznám az ablakon, utána ugranék, és apró pici darabokra törném az egészet, megfogadva, hogy soha, de soha többé ne is lássak olyan számítástechnikai cuccot, minek akárcsak érintőlegesen is, de köze van a M$-hoz.
Négy havonta – Érted? Kb. négy havonta! – felejti el ez a hulladék, hogy van szkennerem. Természetesen mindig akkor, mikor sürgősen kell. Sikerül valamit gyorsan elintézned ebben a kibaszott országban, már csak egy levelet vársz, mit vissza kell küldeni kitöltve, aláírva, és gyorsan, mert határidő előtt vagy 20perccel. Megjön a levél, kitöltöd, nyomtatod, aláírod, vissza a szkennerbe, és……. Nem találja az eszközt! Ekkor elhangzik a kurvaanyád, hiszen „tegnap még” jó volt, baszod, azóta meg ugyan mi a fasz történhetett? Kihúz, lehúz, újraindít, megtesz mindent. Nyomtató van, oda-vissza kommunikáció van, mert beolvassa a patronszintet, de szkenner… Idegroham! Ilyen volt már, nem is egyszer. Driver le, újraindít, takarít, driver fel, újraindít, már elbasztál 1,5órát. És akkor…. A szkenner nem található, vagy más alkalmazás használja.
Már ütöd a kibaszott asztalt, és ekkor előveszed az iPhone-od, beszkenneled a papírt (eddig nem hitted, hogy ezt is tudja), és pdf-ben már lövöd is át az egész cuccot, mindezt 35 másodperc alatt.
