Frei Tamás – A Bankár

Szóval, letettem A megmentő című nagysikerűt, ránéztem az órámra, hhhmmm…. n6. Mi lehet nyitva? Mindegy, csak ide a következő résszel. Oda sem figyeltem hogy nézek ki, mi van rajtam, csak amikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy ha mondjuk én olyan pizsamás, hálóköntösös, papucsos pasi lennék, akkor tuti abban ültem volna be az autóba, jártam volna egyik üzletből a másikba. Nem az vagyok, így hát pont úgy festettem, mint egy csöves, valamelyik híd alól. Persze, az első helyen belefutottam a „most vitték el az utolsó kettőt!” mondatba, majd tovább, tovább, és a végén be a Lurdy / Alexandra párosba, ott kiszúrva a felejthetetlen fejű pénztáros srácot, „Frei új könyve van nálatok?” könyörgő nyüszítés felé, egy másodperc alatt kezembe nyom, fizet, gépállat eszméletlensebességre kapcsol, be a kéglibe, lássuk, mit ír a második kötet.

A második kötet pont olyan kurvára jó, mint az első! Csupa-csupa fikció, és összeesküvés elmélet. Vagy nem?

Főhősünk nem szupermen, tud ám meghalni, illetve tudna, ha a szerző is úgy akarná, nem csak egy okos ember szövi a cselt, a rosszak rosszak, a jók sem mindig jók, mindenkinek meg lesz a helye a könyv végén, és még magyarország miniszterelnökét (jelenlegit) is „pozitív” személyiségként állítja be.

Kell ennél több? Jah, és többször is emlékeztet arra, hogy kik vagyunk mi…

(…) Azt hogy a milliárdok a magyar állami költségvetésében kötöttek ki, senki nem sejtette. A történések kulcsmozzanatát egyetlen lap, újság, vagy hírportál sem szagolta ki.
És ezzel véget is ért a történet.
Kora délután már 85-nél tartott a magyar papírok árfolyama a spekulációs támadás előtt 100-nak tekintett értékhez képest, de addigra az újságírók már elvesztették az érdeklődésüket.
Hiába kerestek, nem találtak szappanoperás fogást ezen a híren. Pedig igyekeztek. Közben a legutóbbi tévés párkereső műsor győzteséről, akinek hét különböző nővel folytatott szexuális kalandját majdnem kétmillióan nézték heteken keresztül Magyarországon, azt nyilatkozta volt barátnője, hogy a srác látens meleg. A lapok és internetes hírportálok azonnal témát váltottak, és mint amikor egy vitorlás hajó kanyarodik, az árboca pedig átlendül, a média is ugyanekkora svunggal fordult a mindenkit izgató ügy felé: vajon homokos e a 45 négyzetméteres, húszmillió forintot érő lakóparki lakást nyerő, és ezért már „dúsgazdag” fiatalember.
A gazdasági szaklapok és weboldalak természetesen professzionális és alapos beszámolókat készítettek, tele száraz és unalmas grafikonnal, ide-oda hullámzó piros vonalakkal, de a tömegek ezeket nem olvasták, mert nekik ez a hír „nem jött át”. (…)

Zseniális!

Igen, igazad van ha azt gondolod, hogy ebben a világban, ebben a században velünk, köznapi emberekkel, kik semmi mást nem szeretnének, csak élni, a felső 5% bármit megtehet addig, míg kifizetődő lesz napi szappanoperákat, és „valóság” show-kat gyártani.

Mert az mindenkinek „átmegy”….