Elérkezett az a pillanat, hogy ma egyéni vállalkozó lettem. Beszállítókkal tárgyalok, álláshirdetéseket adok fel, online pornó helyett ügyviteli szoftverek leírásaiban turkálok.
Borzalmas világ ez.
Viszont mindahány szakmámban elvégzett munkámról számlát tudok adni. Fasza… De ki a franc akar dolgozni? Bárhol….
A főnökeim küldtek ma az irodába egy rakat kaját. Rákérdeznék, hogy ez valami engesztelés, vagy mondjuk fehér zászló lengetés, a múlt hét sokkoló, és megalázó hatású ügyködésük kendőzése céljából, de nem kérdezek rá. Ha esetleg, egész véletlen, valami emberi érzés, mondjuk szégyenkezés, megbánás, vagy hasonló empatikus lószar nyomai mutatkoznának meg bennük, akkor is leszarom. Én egyetlen egyszer bízok meg egy emberben. Pont egy esélye van. Pont egyszer tud kellemetlen, vagy megalázó helyzetbe hozni. Ezt a magánéletem során már lefektettem, bizonyítottam, és most jön a cég (bár talán ezzel kellett volna kezdeni, nem?).
Vállalkozó vagyok. Megtehetem…
Picsába……
Na, most akkor kiszerveztek es vallalkozasra kenyszeritettek? Amugy, isten hozott a Megelhetesi Bunozok Klubjaban! Jovo heten beavatobulit csapunk Neked! 🙂
Nem, a sztori bonyodalmas. Majd személyesen… 😉
Oké! És a buli csúcspontján vicces cigit sodrunk NAV adóbevallási papírokból? 😀
Oke, en sodrom, te szivod 🙂 Nekem a vallasom tiltja. 😉
Én örülök, mert így majd lesz időd a honlapjaimra. Veszek egy lottót a héten is. 😉
„Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie.” – Ray Bradbury, nyugodjék békében…