Figyelj! Most megpróbálok írni egy olyan igazi filmkritikát
erről a moziról, mert annyi fost láttam mostanság, hogy külön felüdülés volt ez
elé beülni. (Még "plakátot" is csináltam hozzá, ugyebár)
Szóval, tegnap érkezett valamikor éccaka egy e-mail, hogy
szakadjak rá erre a mozira, mert gecijó.
Szeptember 25.-én mutatták be az államokban, de hogy itthon
mi van a bemutatóval, arról lövésem sincs, merthogy lehet ám vak vagyok, de
sehol nem találom. A filmet Christian Alvart jegyzi kinek egy filmjéről tudok,
bár nem láttam, s mivel ez egy Antitest című 2005-ös német krimi, így nagy a
valószínűsége, hogy ki is fogom hagyni. Viszont most forgatott még egy horrort Renée
Zellweger-el, talán az még nézős lesz. Producere viszont az a Paul W. S.
Anderson, kinek a nevéhez olyan apróságok fűződnek, mint az összes Resident
Evil, Alien vs Predator, meg olyan szarok is, mint pl. a DOA: Dead or Alive,
vagy a Soldier. Szóval, néha belenyúl a pali a jóba.
Szóval, klikk, induljon a mozi. Manapság nem vagyok hajlandó
megnézni előzeteseket, kritikákat, sőt, még adatlapot sem a filmekről. Csak
úgy, essünk neki, azt meglátjuk mi sül ki belőle. Ezt ebben az esetben jól is
tettem. Ugyanis lövésem nem volt róla, hogy Ben Foster játssza az egyik
főszerepet, kit ha látnék egyszer karóba húzva, akkor lehet, kedélyesen
megvacsoráznék a korpusza mellett, sőt, talán még azt s hagynám, hogy
leszopjanak. Tán jól is esne. Nem mondom, hogy nem zseniális a fickó, ha már
így meg tudta magát utáltatni velem olyan filmek után, mint az Alpha Dog,
Túszdráma, Börtönvonat Yumába, de akkor is örömmel lennék a sírásója.
Ahamm, Ben Foster egyszer csak észhez tér egy hibernáló
kabinban. Kiesik a cuccból, és lövése sincs hol van, mivel a hibernáció többen
között rövid emlékezetkiesést is szokik eredményezni
(Tehát, ha legközelebb hibernálod magad, akkor ezt már tood,
és nem fogsz csodálkozni. Jah, de, hiszen erre sem emlékszel majd. Mindegy!
Vésd fel ezt az infót a kabinod belsejére. Vérrel.. )
A pali körbenéz, csodálkozik, kutat, és szomorú, mert úgy
néz ki, hogy egyedül van… valahol. Ekkor nyílik egy másik kabin, és kiesik
belőle az a naccerű, és csudálatos Dennis Quaid, kiről nem kell írnom egy árva
szót sem, mert úgy zseni a pali, ahogy van, azt jóccak. Szépen lassan jönnek
vissza az emlékeik, és ezzel egyetemben a megvilágosodás, egy űrhajón vannak,
aminek az áramellátása már az ajtókat sem működteti, és minek a reaktora szépen
lassan kezd behalni, amit csak úgy kerülhetnek el, hogy újraindítják. Így hát
Foster barátunk elindul a szellőző járatokon, hogy elérje a baromi messze lévő
reaktortermet. A baromi messze, az tényleg baromi messze, mert mint kiderül, ez
egy bázi nagy űrhajó, mit egyébként Elysium névre kereszteltek, és az volt a
célja, hogy 60000 embert eljuttasson egy lakott bolygóra telepedés céljából,
mert a föld már kicsi lett és gázos. Főhősünk kúszik, mászik, a jó Dennis Quaid
irányítja valami kommunikátoron keresztül, majd hirtelen pofánvágja valaki a
sötétből. Ennek én roppant mód megörültem. De mivel a pali szerepel a
filmplakáton, így nem hallhat meg mindjárt. Szóval rájönnek, hogy nem vannak
egyedül vala. Sőt, annyira nem, hogy rettentő rémes lények kezdenek el vadászni
emberünkre, kik csak annyiban hasonlítanak az emberre, hogy van fejük, meg mindenféle
humanoid alkatrészük, meg még extrák is. Az út során még beleakad egy pár
túlélőbe, kikkel összefognak a biztos halált kerülendő, kalandos, véres utat
járnak be, hogy elérjenek a zseniális csattanóhoz.
Úgy volt, hogy leírom az egész mozit, de akkor savanyú
arccal néznéd végig, mert lelövöm az összes poént.
Ezért meg miért vesszünk össze, ugyebár…
Az IMDb- n jelenleg 7.1-en áll, mi jó. Én adtam neki
nyóccat, mert valóban az elmúlt hosszú-hosszú időszak legjobb SciFi műfajú
cucca.
És akkor a Trailer:
