Filmes izéé…

Egy jó filmes anyaghoz, legyen az reklám, egy tíz perces történet, sorozatepizód, nagymozi, négy roppant fontos dolognak kell teljesülnie, méghozzá tökéletes szinkronban.

Ha ez megvan, akkor azt az anyagot feltehetjük a polcra, mert mindig elő fogjuk venni, főleg akkor, ha már megcsömörlöttünk a sok szartól.

• Kell ugyebár egy jó forgatókönyv, miben a történet az első betűtől az utolsóig fel van vázolva, a kidolgozott karakterekkel egyetemben.
• Kell egy rendező, ki képernyőre, vászonra álmodja az egész paksamétát, és aki kiválasztja a könyv szereplőit.
• Kellenek a színészek, kik felveszik a ritmust a forgatókönyvvel, a rendezővel, és odateszik azt a pluszt, amivel csak ők rendelkeznek.
• És akkor jön az operatőr, kinek tarsolyában ott van az összes trükk, amivel kiemelheti a lényeget, mert a kamera nem csak egy nagy vasdarab, tele optikai lencsékkel, hanem egy olyan eszköz, mi segít lenyomni a mondanivalót a néző torkán, ha kell, erőszakkal is.

Itt egy példa, hogy milyen durván lehet bánni a mélységélességgel, amikor semmi más nem vonhatja el a figyelmünket a témáról. Hétfői House:

A mélységélességről meg itt írt egyszer valami barom.