Figyel, a nacionalizmussal nem is lenne bajom, mert ha a nyers lényegét nézzük…

…akkor azok hite ez, kik a nemzetüket, annak történelmét, nyelvét, kultúráját a legfőbb helyre sorolják. Azzal már van bajom, hogy ennek ez egész, és komplex cuccnak csak a töredékével ismerszenek meg, és valahogy az összképből mindig kikerül az a sztori, mikor otthon az apu pofán vágta az anyut, mikor épp otthon volt, nem a kocsmában. Értem én, hogy a magyarság szeretetében a trianoni… HHmmm… értem én, hogy a magyarság szeretetének, illetve a szeretet erejének egy jókora hajtóanyaga a trianoni kupleráj. Én mindent meg tudok érteni. Tényleg. Azt viszont nem tudom megérteni, hogy akiknek az ott újraosztott Európa bassza a csőrét, azoknak miért nem bassza az, ahogy eljutottunk odáig?

Deák ezt írta az Októberi Diploma és a Ferenc Józsefnél tett audiencia után 1861. január 9-én kelt levélben: “…meggyőződésem, hogy Magyarország kétesebb helyzetben még nem volt, mint jelenleg. Még akkor is, ha minden oldalról legjobb szándékot teszünk fel, ha sem ott fenn absolutistikus czélok, sem itt alant forradalmi túlfeszített remények nem léteznének is: négy fontos kérdésnek czélszerű megoldását majdnem a lehetlenséggel határosnak tartom.” A pénzügy, a hadügy és a közös ügyek kezelési módja mellett a “harmadik nehéz kérdés a nem magyar nemzetiségek, melyek teljesíthetetlen követelésekkel lépnek fel, horvát, rácz, oláh, mindenik különálló politikai nemzetnek akar tekintetni, s oly igényekkel áll elő, miknek teljesítése az országot feldarabolná, Magyarországot megszüntetné s legfeljebb egy új szövetség államot hozna létre, melyben a magyar faj az ország közepén természetes védhető határok nélkül csak töredéket képezne.”

Akik nagy-magyarország zászlókkal bohóckodnak napjainkban, azoknak még két dolgot a zászló alá kéne írni. Az egyik az, hogy 37,4% magyar volt akkoriban azon a nagy rántott hús alakú cuccon. A másik azon nagyjaink névsora, kik messze nem voltak az I. VH közelében, de már tudták, hogy ez a 37,4% kurvára elbaszta a nemzetiségi kérdést, mi  – mivel a „nemzetiség 62,6%-ban volt fölényben – eléggé kritikus akkor, ha egy ilyen nagy országot akarsz egyben tartani. És mivel kurvára leszarta a büszke magyar ezt a témát, azt lehet feltételezni, hogy egyáltalában nem kellett VH ahhoz, hogy ez a büszke állam darabokra hulljon, sőt, azt is megkockáztatom, hogy ha nem szedik szét az országunkat a GYŐZTESEK, akkor szétszedtek volna a nemzetiségek de úgy, hogy a nagy-magyarnak lenne most egy városállama, ha mázlija van. Ha nincs, akkor Buda szlovák, Pest román, a csepeli félsziget meg horvát nyelven kiabálna át egymásnak a Dunán. És mindezt joggal….

Hogy jutott ez az egész az eszembe? Ezt találtam ma délelőtt a postaládámban, és mivel a napot sikeres scanner javítással kezdtem, így meg is mutathatom: