Felhív most a főnököm, hogy tudok e választ adni arra, hogy ő…
Szóval, olyan történetre kért árajánlatot egy cégtől, mi történetnek részleteiről lövése sincs.
– Béla, megmondanád nekem, hogy mennyibe kerül egy olajszállító tanker?
– Milyen útra készül? Mekkora kapacitással? Nyersolaj, vagy egyéb származékok? Üzemeltetés költségei? Meghajtás típusa? Legkisebb kikötő? Vízre bocsátás dátuma?
– Nem tudok válaszolni a kérdéseidre!
– Akkor 42.
Nah, a „Nem tudok válaszolni a kérdéseidre” című résznél jövök én a képbe, hogy tudjak válaszolni olyan kérdésekre, mik alapja összesen kettő darab A4-es reklámoldal (mondjuk Tesco újság), mi annyiba kerül, hogy azzal meg tudnám alapozni a dédunokáim jövőjét is, és mit egy olyan komplex rendszerbe kell integrálni, hogy ha elkezdenék róla mesélni, akkor kisülne az agyad.
Most erre mit tudsz mondani? A legfrappánsabb válasz a kurvaanyád, a legtermészetesebb reakció pedig, hogy lebaszod a telefonod, vagy legalábbis imitálod, ahogy lebaszod a kagylót.
Mindkettő, vagy a két reakció együttes teljesülése esetén azt hiszik, hogy haragszol. Pedig nem, csak életbe lépnek a természetes védekező ösztöneid. Ez olyan, mint amikor elfutsz a medve elől, vagy rácsapsz a kezeden lebzselő szúnyogra.
