Fekvőrend….

Ma nem fekvőrendőrön repültem át, hanem az egész orosz déli-hadseregcsoportot helyezték az útburkolat alá, minek során én először megrémültem, majd a levegőben elgondolkoztam azon, hogy mennyibe fog kerülni az autóm leszakadt eleje, mi a földet éréskor szakad le teljesen, majd át is megyek rajta, mert hát a lendület nagy úr. De volt közönségem, mert egy márkatárs roppant mód vigyorogva, a hüvelykujját kitartva az ablakon díjazta röptömet.

Nem vagyunk összetartó nemzet. Ha azok lennénk, akkor kiválasztanánk egy szép keddi napot, miikor megállunk sok autóval az önkormányzatok előtt (ki-ki a sajátjánál), majd az összes ott dolgozó buzit bezárnánk a csomagtartókba, és tennénk velük egy 30perces kört a kerületükhöz tartozó utakon.

Nyolc napon túl gyógyulva megjelennének a gyalugépek, az útépítők, ezek munkája ellenőrizve lenne, a szabálytalanságok megtorolva, igaz, kevesebb pénz lopnának képviselőink, de ez minket hidegen hagyna, hiszen tudjuk, ők vannak mi értünk, és mindig van üres csomagtartónk, hová őket be lehet tuszkolni…

Ámen!