Ma a következőket írtam ide: „Komolyan mondom, hogy holnapra is várok valamit, mert úgy megszoktam azt az égető, nyomasztó érzést ott belül, hogy tök furcsa lenne, ha elmúlna.”
Erre ma éjszaka beülök a cégnél az autóba, megteszek 1 km-t, és hallom, hogy hallok valamit hátulról. Nem a hó csúszott annyira, hogy az autó segge mászkált. Pont volt egy kút. Kiszáll, odahajol a levegőért, mert fújni köll. Nincs levegő a kúton. Odamegy a kutashoz, az felteszi a kezét; Elfagyott…
Addigra a felnin fekszik a gép. Itt csere lesz kéremszépen. Hóesésben, mínuszban, este. Tavaly télen ezen röhögök. Kerék kiszed, pót felrak, ujj ráfagy a kerékanyákra. Vállrándítás, gáz.
Szeretnék holnapra is valamit, ha lehetne.
Mondjuk a gumis közli, hogy új cucc kell a vasra. Miért ne ürüljön ki a pénztárcám is….
Pppff….
Most lefexem!
Naaa, ez így nem ér. A másnapi creditet elhasználod még este? Nem szép! 😛
Itt nincs korlát, kéremszépen! Ha van, hát azt csak én teszem ide… 😉
Jó, persze, de akkor ne másnapra kérd, hanem még aznapra 😛