…. mondjuk legyen ez a nap utolsó sóhaja.
Egy elképesztően borzalmas nap után, szabályosan kúszva indulok a parkolóban lévő autóhoz, beesek az ülésbe, és egyből megcsörren a telefon, méghozzá rejtett számon, mint olyant, ebben az évben talán most veszek fel először, s lássuk milyen eredménye lett:
– Jó napot kívánok! X.Y. vagyok OTP akármitől, és Károly Róbertet keresem!
– Kiiit??? (Bántóan éles hangom volt még számomra is, majd elhatároztam, hogy mindent tagadok! Különben is, az elmúlt 700 év simán elévülési időn túl van, még akkor is, ha csúf dolgokat követtem el…)
– Károly Ró… Roland? Gáb…
– Kezdjük elölről!
Belekezdett, de egy szavát nem értettem. Szerintem ő maga sem értette mit mond, mert alig tudta visszafogni a feltörő röhögését. Megkértem, hogy legyen oly kedves, és rögvest tegye le, mert roppant fáradt vagyok, hívjon holnap, de ma semmiképp.
Tik, kik ismeritek nevem, és ezt követően befejeztétek a röhögést, el lehet innen húzni szépen!
Csókolom!
Károly Róbert
