Ez első olyan Oscar gála, ami….és voltak itt választások, meg kommentek, amin…

Az évenkénti Oscar gálát rendesen szoktukvolt fikázni, mert ilyen a jellemünk – ebben éljük ki örömünk – , vagy irigyek vagyunk, esetleg nem jön be a mozi, mit díjaznak, vagy mert azt gondoljuk, hogy az nyer, aki mellett elég sikeresen tudnak lobbizni.

Na de idén…. A legjobb film (yesss…), rendező (yessyesss….), forgatókönyv (yess…yesss…yesss….), operatőr (szuperlatívuszok) díját a Birdman vitte el. Ha még nem láttad, akkor nem láttál semmit! Egyesek szerint a 97-es Titanic győzelmét követően szart sem ér ez a felhajtás, mások szerint soha nem is ért semmit, de ha valaminek elismerést kell kapni, és ezt pont Oscar díjnak hívják, hát legyen. De ez még semmi, ugyanis a Grand Budapest Hotel is bezsebelt 5 jelölést, és négy semmitmondó díjat, mi úgy zseniális, mint maga a mozi. Mondjuk Emma Stone simán megkaphatta volna a legjobb női mellékszerepő díját, mint ahogy Tony Revolori a G.B.H. férfi mellékszereplőért legalább egy jelölést, de ne legyünk telhetetlenek.

Más!

Mendölt a politikai kétharmad az országban, mi pont annyira jelentéktelen dolog, mint mondjuk egy Oscar díj, de ha már megdőlt, és emiatt kommentkényszer uralkodott el a fidesz szavazók körében, és mindezt kiposztolta a 444 is, én meg ebbe jól beleolvastam, így nem maradhat szó nélkül Natália, ki ezt írta le a nagy nyilvánosság előtt, tudva, hogy ezt olvasni is fogják: „Én még sosem írtam nektek. Csak a hitemet erősítettem a soraitokat olvasva. Bármi történt én hiszek a Fideszben és hiszek a mi Miniszterelnökünkben! Most nem hagyom szó nélkül, mert rettenetes csalódott vagyok, hát bevallom… sírok (sírós szmájli) Valahogy rossz érzésem volt egész nap… Láttam Kész Zoltán reggeli nyilatkozatát, és olyan szemtelenül magabiztos és laza volt, hogy nem hagyott nyugodni, vajon mit tudhatott? (sírós szmájli)”

Ebben az egész magyarországi mocsokban a legrémisztőbb az Natália. Nem orbánviktor, nem a mérhetetlen cinizmus, nem a tolvajok, nem a kihegyezett kapával járó békemenetesek, nem az utca, és intézmény átnevezések, hanem Natália. Ő, aki sír, ha ez nem van, vagy ennek a nemléte kilátásba kerül. Natália nem kurvaanyázik, nem csapkod, nem zsidózik, kommunistázik. Natália szomorú. Én meg kibaszott rémült, ha egy ilyet felfedezek, és azt gondolom, Natáliából nem egy van ebben az országban…