Hogy mi van? Amúgy a gépem jelenlegi állapotában ez az utolsó poszt, és inkább arról kéne írnom, hogy viszlát Windows 7, és lenne mit írnom a „pénzügyi tanácsadó(k)ról” is, ami vicces sztori, de most látom az INDEX melletti kiállást, meg a reakciókat, és felötlött, hogy nem értem a sztorit.
Vezessük be….
Van egy ország. Az országban van egy nagyon megbántott, mérges ember. Ennek az embernek voltak álmai, elképzelései a jövőről, tervei arról, hogy miként élhet majdan egy jobb, szebb világban. Aztán találkozott a szörnnyel, amit politikának hívnak. Beleütközött falakba, ellene fordult a világ jó része, nem értették, volt része minden rosszban, amit az általa választott életút csak elé tudott sodorni. Majd egyszer csak azt mondta, NEM, ezt az utat nem úgy kell bejárni, ahogy gyermekként képzelte, itt nem létezik liberalizmus, demokrácia, ide erő kell, és befolyás. Szerzett maga köré embereket, akik nagyon értettek az erő, és befolyáscsináláshoz, és akik – természetükből adódóan – sokszor saját céljukra használták fel a kapott hatalmat, amit az erő, és befolyáscsinálásra kaptak. Néha, néha főhősünk észbe kapott, és ráütött az engedély nélkül portyázók kezére, megmutatta a népnek, hogy nincs itt szabad rablás csak úgy, viszont a vírus, amit ezzel rászabadított az országra, ugyan úgy lett szinte elpusztíthatatlan, mint amikor hősünk gyermeki naivitással elindult a harcmezőre, megváltoztatni akkori világát. Felszopás vége!
Jó, akkor most van az, hogy…
Szóval, miközben főhősünk úgy döntött, hogy irány az út, ami a jobb felé vezet, ami már egyszer, sokszor kijárt, megtették azt horogkeresztes, vagy vörös csillagos zászlók alatt is többen, csak követni kell lépésüket, megszülettek az ellenállók. Mert ellenállók mindig vannak, bármit is teszel. Ők azt mondták: Nézd világ, itt valami nem stimmel, van itt egy fickó, ki olyan módszerekkel szerez befolyást a nép fölött, ami nem szép dolog, mivel a történelemkönyvekben már számtalanszor megjelent az ilyen befolyáscsinálás, és annak sosem lett jó vége, mivel sosem nem is lehet jó vége, ezt tisztán matek, azt meg nem lehet csak úgy megbaszni.
Nah, most képzeld el a szitut, ahogy…
II.VH, francia ellenállás! Halló, halló! meg van? Tudod, kis falú, náci tisztek, poén hegyek. Mert eskü, ez zajlik itthon…
Szóval, képzeld el a szitut, ahogy van egy – nem is olyan csöpp, nem is akármilyen befolyással rendelkező – ellenálló csoport, aminek jókora hangja van Franciaország-szerte. Feltették az életük arra, hogy újra szabad legyen a nép, megszabaduljon a világ az őrülettől. Közben ütik, vágják őket, de hát a hősök élete már csak ilyen, ha nem tetszik, el lehet menni sírásónak, ki hősöket temet.
Majd egy szép kedd reggel a főhadiszálláson megjelenik egy náci tiszt, és azt mondja a francia ellenállás vezetőjének, hogy TE MOSTANTÓL NEM JÁCCOL! (Tiszta Halló, halló!) Ugyanis megszegted a szabályokat, illetve megszegted azokat a szabályokat, amik szerint te neked játszanod kellene!