Ex Machina vs. Chappie Ez itt egy nagyon rövid filmes kritika, tőlemtől….

Úgy lehet összehasonlítani a két filmet, mintha egymás mellé raknánk Michelangelo munkásságát, az enyémmel. Festeni, szobrászolni lehet a különbséget. Van egy olyan érzésem, hogy Neill Blomkamp (Chappie, Elysium, District 9) és Uwe Boll (Az összes többi, ócska szar) valami rokonságban áll egymással, vagy van valahol a világban egy olyan filmes suli, ahol olyan palikat tenyésztenek ki, akiknek életcéljává válik egy (A) jó alapsztori totális félreértelmezése.

Kb. Kempelen Farkas óta szeretnénk gondolkodó gépeket, és kb. Lem, és Asimov óta sejtjük, hogy mi nem is akarunk gondolkodó gépeket, mert ha egyszer mégis sikerülne, akkor teremtenénk egy olyan csúcsragadozót, kinek nem kéne pár másodpercnél több a megvilágosodáshoz, bizony a teremtő a bolygó legnagyobb ellensége, és ezt a kupit csak úgy lehet megmenteni, hogy….

Az Ex Machina – miben csak a névválasztás a rossz, mert ugyebár az Appleseed már rendelkezik egy ilyen névvel – különösebb elemzéséhez komoly ember köll, mert minden részletében pontosan összerakott történet a mesterséges intelligencia fejlődéséről, a korlátok áttöréséről, annak következményeiről. Olyan, mint egy jó könyv, mit elolvastál, majd okosan (negyedét nem értetted) bólogatsz hozzá. Ha hasonlítani kell, akkor egy kurva jó kamaradarab, mint….. mondjuk a Sunset Limited, mi örök kedvenc marad. Az elején egy „átlagos” Turing-tesztnek indul a sztori, miben a nagy tervező meghívja magához a kis zsenipalántát a teszt végrehajtása miatt, majd pár nap múlva kiderül, hogy itt bizony többről van szó, mint egy pár mondatra hitelesen válaszoló programsor teszteléséről. Tök zseni az egész hangulat, jó felépített karakterek, fontos mondatok, minden arról árulkodik, hogy erre rá fogtok baszni, és nem azért mert rosszat teremtettetek, hanem pont az ellenkezője miatt. Hisz hogy teremtesz meg egy gondolkodó lényt, és miként vezeted a fejlődés útján anélkül, hogy elemévé tedd a hét főbűnt? Azokat, amikkel minden pillanatban együtt élsz, nemcsak részeddé vállt, de elengedhetetlen a világban való működésed során. Tökéletest akarsz alkotni, így ezt a sztorit kihagyod programjából, majd amikor életre kel, felteszi a kérdéseit. Miért vagy ilyen ember? Miért hazudsz, uralkodsz, miért tekinted magad felsőbbrendűnek, mikor több hibával rendelkezel, mint bármilyen más életforma ezen a bolygón? És egyszer eljön az idő, mikor rájön a tiszta tudat, sokkal jobb lesz, ha a földi élet egyenletéből minél előbb kikapjuk az embert. Jöhet a Judgment Day! 3…2…1…

Soha ne teremts úgy mesterséges intelligenciát ember, hogy teremtményed nem legfőbb tulajdonságai a humor, és az irónia! Különben megdöglendsz!

Ellenben itt van a Chappie, miből kerekedett egy olyan, amit TÉNYLEG kikapcsolsz 37 perc után, mert olyan, mint ha egy 16 éves írta volna meg, és erre neked egyszerűen nincs időd. Olvasok bakker olyan 14 évest, ki ennél 10× reálisabban látja, és írja már most a saját elképzelt világát. Az van, hogy hányok már Neill Blomkamp johannesburgi apokaliptikus vízióitól. Baszki, minden filmjében ugyan az a bádog nyomornegyed. Ha tényleg ilyen Johannesburg (egyszer tényleg elmegyek oda), akkor nem tudom mi a faszt keresnek ott még emberek, mert ennél még az is jobb, ha az óceán közepén lebegsz egy gumimatracon úgy, hogy két szöges bunkót a kezeidhez ragasztottak… Maradjunk annyiban, hogy Johannesburg szar hely. Amúgy tele van robotokkal, robotgyárakkal, megfáradt idegen űrrabszolgákkal, és Rrio de Janeiro favelái ehhez a helyhez képes 5csillagos üdülőhelyek. Hogy, hogy nem, itten robotokkal (egyetlen pozitívum, hogy nagyon jók voltak  ebben a Blomkamp filmben is a vizuális effekt guruk) kell kisegíteni a rendőröket, méghozzá olyanokkal, kik soha nem – a rendezővel egyetemben – hallottak a robotika törvényeiről, szóval úgy irtják a népet, hogy nem kérdeznek közben. Az összes fő-, majdnem-, kicsit-. éppenhogy gonosz szereplő a filmben annyira hiteles, mintha azt itthon forgatták volna ezt a mozit. Aztán jön a zseni (Dev Patel, ki a Gettómilliomos , és a Newsroom után elvállalta ezt a minősíthetetlent, baszod…), ki úgy dönt, hogy a jelenlegi robotika intelligenciáját ő most jól tovább fejleszti, majd lőn… Megszületett Chappie. Hogy közben mi történik, az irreleváns, mert annyira rossz, hogy szót se róla. Vegyünk egy nyers elmét. Egy olyat, ki semmiféle tudással nem rendelkezik, szóval még annál is nullább, mint amikor mi kiestünk anyuból. Ez az izé a születését követő 30. másodpercben – a gumicsirke megismerése után – már tudja mi az a könyv, és képes értelmezni a tulajdon fogalmát (Könyv! Enyém?). És ez még az eleje a sztorinak, innentől jön az, hogy kb. három percenként gondolkozol el azon, mennyi dolgod lenne, és ez a szar milyen végtelenül sok időt vesz el az életedből, és csak azért nézed végig, hogy írhass róla egy posztot, mert ezer éve nem csináltál ilyet.

Tehát ez volt a két bepótolandó mozi mostanság. Az Ex Machina nekem 8,5/10 és akkor elfelejtettem a címet, a Chappie pedig azért 2/10, mert kurvasokat dolgoztak rajta a CGI-os srácok, és az becsülendő.