Évvég….

Zárjuk ezt az évet, jó!?

Bár semmi nem történik, mondjuk csak annyi, hogy hétfőtől kezdve úgy két-három hétig rengeteg hibajavítót fogok használni ahhoz, hogy kijavítsam az elírt dátumaimat, de zárjuk be ezt a rohadék évet egy több helyen megvasalt faládába, dobjuk el a kulcsot, majd lökjük be valamelyik óceánba, és felejtsük el örökre.

Nem, nem fogadalom, egyszerűen csak jó tanács. Nekem. Magamnak.

Most jön az a rész, hogy megköszönjem mindenkinek sajnálatomat fejezzem ki mindazok részére, kik ebben az évben csatlakoztak azon emberek egyre szélesebb táborához, kik ezt az őrületet, kik az Egy pasi szenvedése a huszonegyedik századból alcímmel rendelkező baromságot végigkövették. Nem lehetett könnyű dolguk, de hát ez van. 2010 a mazochisták éve lehetett itt magyarországon, vagy a világ más tájain (bolygónk 29 országából 13ban ilyenek laknak, mivel visszatérők), ahonnan olvastok….

Fogadalom idén sincs!

Viszont annyi van, hogy a következőképp búcsúzzak el tőletek ebben az évben:

Azt kívánom nektek – és ez független attól, hogy kik vagytok tik, kik ott rejtőztök az olvasók között, mert most rendes vagyok – ,hogy olyan évek köszöntsenek rátok, amiket, amilyeneket szeretnétek.

Na mondjuk ehhez az kell, hogy tudjátok, és meggyőződéssel ki is tudjátok jelenteni, mit is szeretnétek, szóval valahogy ezt is bele kéne venni a szövegbe….

Tehát, azt mondom én nektek, innen, egy távoli gép mögül, hogy legyen olyan évetek ezt követően, amikor felvillan bennetek a szebb jövőtök rém látképe, és azt be is tudjátok teljesíteni.

És ezt nektek, 2011-re.

Ennyi elég legyen a nyáladozásból.