Évérték?

Hhhmmm… nem is kéne erről írnom.
Az hiszem úgy 2005ben, ééésss… 2009ben volt ilyen mozgalmas. Már csak az lenne a kérdés, hogy mi a jó büdös francot csináltam én eközben…

Szóval, az év elején nagy valószínűséggel sürgősen el kívántam hagyni az országot. Ez összejött. Olyan helyeken jártam, olyan dolgokat tapasztaltam, mit hétköznapi turista csak ritkán. Jártam ősi civilizációk emlékei között, kincseket szereztem (így, vagy úgy), merültem színes halak közé, súroltam mindazt, miről Arábia, és az ottani világ szól. Hatalmas élmény volt minden.
Sok minden átértékelődött. Ha nem is más Zap esett le itthon a repülőről, de valami átkattant. Amik az év elején még fontosnak bizonyultak, azok eltűntek a ködben, és csak zavart álmok közepette köszöntek vissza. A tüskék kiestek, már csak a heg maradt meg, mik emlékeztetnek a tüskékre, de csak akkor, ha az ember gyermeke ezt kívánná. Hülye az, ki ilyet kíván, nem?

Saját kis világomat már valóban sajátként építettem újjá. Olyan lakásom lett a weben, amilyet mindig is akartam. Amiben nincsenek korlátok, amiben a fekete az fekete, a fehér meg fehér.

A munkáim főhősei a tv képernyőjén köszöntek vissza, mitől hízott a májam rendesen.

Újjáépítettem az arcom belső felét (nagyjából), szóval itt is pipa.

Kiálltam a gyermekeimért, minek következménye nem érdekelt, bár nem volt ordibálásoktól mentes, de ha holnap elásnak, akkor talán csak az köpi le a síromat, ki sosem fog arra rájönni, hogy milyen embernek lenni.

Írtam sokat az életről, a világmindenségről, meg mindenről.

Születtek tervek. A tervek fontosak. Tervek nélkül üres a jövő, az üres jövő pedig csúf dolgokat képes művelni az ember gyermekével, mikor otthon egymaga felnéz a csillagokba, mert csak fényes kis pöttyöket lát, és csak fényes ki pöttyöknek tudja őket értelmezni.

Zseniális koncerttel pecsételődött meg az év vége. A 30éves KFT bulinál jobb záró képet el sem tudtam volna képzelni, hiszen minden egyes mondatuk, dalszövegük pont annyira aktuális, mint évtizedekkel ezelőtt.

Olvastam jó könyveket, volt egy pár felejthetetlen mozi is.

Imádott kölyköm év végén sem felejtette el, hogy ha eléri azt a kort, mikor nagylányként fősulira, vagy egyetembe kívánkozik, akkor van nálam helye.

Bónuszként megvan az a fényképezőgép, mire gyermekkorom óta vágyom.

Tűntek el emberek az életemből, tűntek fel újak. Egyszer valaki a kijelölt útról mesélt, meg arról, hogy van akivel az úton együtt megyünk sokáig, van akivel csak röpke ideig. Mindegy is a hossz, mert csak az út minősége a lényeg. Talán én is hasonlóképp fogalmaznék.
Uppsz, be is fejezem, mert mindjárt leírom, hogy „sors”, meg egyéb baromságokat, miktől kénytelen leszek beleöklendezni a klaviatúrába, szóval ugorjunk.

Egy a lényeg. 2011. December 31 magasságában kijelenthetem, hogy semmit nem bánok ebből az évből. Nagy valószínűséggel nem lehettem volna 2011-ben se több, sem kevesebb, mint ami vagyok. Minden főbb pontot kipipálta egy virtuális, földtől nem elrugaszkodott listán, a többihez meg semmi közötök.

Hogy mit hoz 2012?

Ki tudja? Vannak tervek, elképzelések, meg…. szóval az van, hogy ez mind nem is érdekes. Az mindennek a lényege, hogy ha egy este fogod magad, és felnézel az égre, akkor mit látsz. Fényes, fehéren izzó, vagy halványuló, rendezetlen pöttyöket, vagy azt, ami valójában ott van.
Tulajdonképp mi más határozná meg, hogy merre megy az az út, abban milyen ütközéspontok, párhuzamok, mekkora kuszaság lesz? Nézel, vagy látsz? Ez a nem mindegy….

Jönnie kell jókívánságnak, nem? Na figyelj! Tök mindegy mit mondok. Pont olyan lesz az éved, amilyennek megéled. Lesz benne sok szemétség, rengeteg bosszantó dolog, csalódás, kínkeserv, de ugyanilyen mértékben lesznek benne szép pillanatok is, hiszen az élet kiegyenlít. A bolygónk születése óta ezzel a trükkel él, ezért élhetünk ebben a naprendszerben, a kiegyenlítés az életünk része. Az, hogy a mérleg, miben ott a jó, és ott a rossz, merre billen, az csak azon múlik, hogy a kisujjunkkal a mérleg melyik serpenyőjét nyomjuk le. Szóval cinkos mosoly kíséretében, vagy megfáradt savanyú pofával.

2012-ben válaszd a jót. Ennyi.