Az egyik például az iOS-re írt WordPress publikációs cucc, csak azt kell megjegyezni, hogy egész véletlen ne más blogjába publikálj, mert a végén úgy jössz rá, hogy hová is veszett az eltűnt írásod, hogy bekopogtatnak az ajtón, és pofán vágnak, amiért nem a saját óladba kakiltál.
A másik nem más (most rám omlik a mennyezet, amiért ezt leírom) a Homeland második évada. Bakker, ha ez összesen két évadból állna, akkor elnézem nekik az elsőt, majd kikiáltanám minden idők egyik (!!!) legjobb….. jának. De nem, mert ugyebár a hálivúúúdi pénzeszsákoknak, az utolsó reklámfillért is ki kell sajtolni a cuccból, minek hatására a mélységekbe hullik a minőség, mint már megszokhattuk. Most követve az eseményeket, az első évad egy tutin kivitelezett felvezetés, miben Claire Danes úgy alakítja az idegösszeomlást, hogy el nem tudom képzelni, nem volt neki közben olyanja, mert ha ezt „csak úgy” megjátszotta, akkor az összes Golden Globes, Emmy (Te azt tudtad, hogy olyan is van, hogy: Gay and Lesbian Entertainment Critics Association? Beszarok…) nyertes csaj jobb kézzel ball váll fölött elhajíthatja a díját, és elmehet a McDonad’s-ba asztalt sikálni, azon egyszerű oknál fogva, hogy mert szar színésznők.
A harmadik legkurvajóbb dolog a Setét Lovag … jóóóvanna… The Dark Knight trilógia lezárása. Christopher Nolan filmtörténeti izééét (tényleg nem tudok írni, fogalmazás gátlót szedek hónapok óta) teremtett. Soha, senki ebben a büdös életben még nem épített fel ilyen precízen, ilyen mesterien egy három részes mozit. Mindezt egy nyamvadt képregényhősből kiindulva, mit már többen járattak le képernyőre, majd vászonra kerülése óta, mint magyarországot, az elmúlt 20 évben. Pedig az sem piskóta….
És az eszméletlenül kurrrvajó dolgokból még tudnék egy párat felsorolni, de azok csak nyugdíjas koromban láthatnak napvilágot, mikor remegő térdekkel a kandalló mellett már csak nagyrészt az emlékeimből élek.
