Ma pont három szakmát gyakorlok, úgy déltől, holnap reggel hatig.
Voltam ma már:
Szakadt vízszerelő, ki egy zuhanyzó csere közben ébredt rá, hogy szétrohadt a meleg víz elzáró csempeszelep (eddig azt se tudtam, hogy így hívják), majd új szavakat hozott a nyelvbe, és 40perc alatt bejárt 4 üzletet, hol csaknem be akarták venni muzeális tárgyként az elrohadt alkatrészt, mert hasonlót talán nem is láttak a polcaikon, pályafutásuk alatt, de a problémát áthidalta.
Flash programozó, ki csaknem kopasz foltot kapart a feje tetejére, míg megértette, hogy miként gondolkoztak azok, kik megírták a program ablakban feltárulkozó 3db. flash sablont, ki, minek nevezte el, hová rakta, hogy írta, mit bújtatott merre.
Majd most még bejöttem lapátolni a gályára, de kb. annyi energiám van, hogy mindjárt ráhajtom a fejem a klaviatúrára, és….
Mindegy! Ezt most kaptam, ééés akkora igazság:
A legjobb motor a világon a vagina – állapította meg még 1912-ben Dr. Hermann Otto Klöpneckler, osztrák nőgyógyász.
Mint naplójában leszögezi: „… a vagina egy ujjal beindítható, önállóan kenődik, bármilyen méretű dugattyú befogadására alkalmas, és négyhetente egyedül cseréli az olajat”.
Némi kívánnivalót hagy maga után, hogy vezérlőrendszere – az orvos szavaival élve – „kib@szottul kiszámíthatatlan”.
