Esti szösszent….

Nah igen, szóval, miután hazajöttem, és már csaknem befejeztem a posztokat az útról, Mártámmal azon ment a csevej, hogy itt kéne abbahagyni ezt a blogot. Éreztem én már akkor, hogy ezt követően nem lesz téma. Mert itt eddig minden volt, mi lement a mélybe, hullámvölgyek, és csúcsok, szakadékok, és a végén a világ teteje. És hol is kéne mindent abbahagyni, mint fent, a legtetején?

Képzeld el, hogy lassan negyedik hete egy büdös sort sem olvastam a világ folyásáról. Nem érdekel magyarország, nem érdekel a politika, a gazdaság, nem olvasom az ezekkel foglalkozó blogokat, hírportálokat, nem nézek bele a tv-ben a hírekbe, mert nem számít. Egyáltalán nem.

És baromi sokat alszom.

Szóval nyugi van. Valahol az út során, talán még a legelején, ahogy ott ültem ferihegyen, várva a többieket, a fülemben zúgott valami zene, kezemben egy könyv, és igen, talán ott kezdett el legördülni minden. Az utóbbi sok év szarsága.

Mondjuk semmi nem felhőtlen, és erről tesz az én csöpp családom, miről nem írok / beszélek, hiszen vannak dolgok, miknek négy fal között kell maradniuk, de ha röviden akarnám összefoglalni a sztorit, akkor csak egy dokufilmet tudnék ajánlani, méghozzá a most futó, Amcsi motorok – Családban marad, című őrületet, amit totál rá lehet vetíteni az életemre, és ha hibáztatnék valakit az elmúlt 37 év összes faszsága miatt, mit műveltem, akkor az illetőt nem kéne sokáig keresni. Az élet nem habostorta. Viszont lehet tanulni mindabból, mi végigkísér, ki lehet zárni a mocskot, és ha ezt jól csinálja az ember gyermeke, tudatosan működteti magát, akkor elkerülheti mindazt, mit szennyként értékel a környezetében, és nem fog ugyanabba a mocsokba belegázolni, mibe az ősei belegázoltak, és ezzel nem csak magukat, de más életeket is sikerült rendesen tönkretenniük. Amíg ez a szem előtt van, addig nem lehet nagy baj. És igen, a történelem egy nagyon fontos dolog!

Szóval, lazaság van. Ez csak tegnap hajnalban kezdett el furcsa lenni, mert nem volt mit olvasnom a weben. Kinyílik előtted az egész világ, és nincs mit keresned benne, mert nem fognak meg az ott fellelhető témák. Különös…

Jah, viszont bedaráltam az elmúlt három hét összes bedarálnivaló sorozatát.

House megfelelő csattanással távozott el a hetedik évaddal. Chuck…. Chuck az Chuck. Nekem akkor is szerethető marad, ha egy zulu törzsfőnök írja a forgatókönyvet (mi lehet, akkor talán élvezhető is lenne több millió ember számára). SGU végre vége. Lezárásmentesen zárták le, amit utálok, mert lehettek volna olyan korrektek, hogy ha már szétkúrták ezt a jó sztorialapot, akkor legalább az utolsó két részt megírhatták volna valami véglegesre, és nem kellett volna a levegőben hagyni a témát. Supernatural. Castiel, hhmmm… mindig szimpatikus volt a szerepe, és igen, várós lett a következő évad. Doctor Who, miről nem kell mondani semmit. Ő a Doki, és kész. Jó úgy, ahogy van. Camelot. (mi a szarért kezdtem bele?) A következő szereposztással: Joseph Fiennes, Eva Green, Claire Forlani, hogy lehet egy ilyen unalmas szart összerakni, mikor Merlinben annyi lehetőség van, és Joseph Fiennes is fantasztikus lenne, ha engednék?! A Trónok harca meg még mindig állat jó.

Nah, akkor most igyunk egy kávét, ésss…..