És a nő üzen

Hogy mit, azt nem tudhattuk meg, mivel mereven elzárkóztunk
eme információ hozzájutásához.

Mert mink ilyenek vagyunk. Gonoszak. Érzéketlenek. Egyébként
meg tuskók.

Jah, én nem csak úgy üzent, hanem közvetítő által tette. Egy
másik nő segítségét kérte az üzenet postázásához, kinek eltökélt szándéka volt,
a velem együtt háztartást vezetés, ettől a hónaptól kezdve. Az meg szinte könnybe
lábadt szemekkel monnya, hogy szegény a poklok-poklát élte át.

Idióta picsa!

Most akkor legyen itt egy képzeletbeli válasz az át nem vett
üzenetre, mi úgysem fog megérkezni soha, de a blog arra (is) jó, hogy az ember
kiírja magából a feszültséget, haragot, és azt ne azokra a személyekre halmozza,
kik ártatlan szemekkel bámulnak, kérdezve; Most mi is van?

 

Kedves Á!

Két rohadék évig basztad szét a világomat, kényed-kedved
szerint. Amikor szükség volt rá, akkor megdugadtad magad, amikor sírni kellett
más pasi miatt, akkor ott volt a vállam, amikor úgy érezted magányos vagy ebben
a városban, akkor én ott voltam, amikor fiatalnak, bohónak, játékosnak érezted
magad, hát mindezt átadhattad nekem, mikor segítségre szorultál a
mindennapjaidban, akkor segítettem.

Mindezt úgy, hogy te voltál életem második nője, kire úgy
gondoltam, egy életet rád áldoznék. Veled szeretnék megöregedni, mialatt kéz a
kézben sétálunk végig az élet nevű rögös utakon. Együtt nevetünk, együtt
sírunk, együtt érzünk, együtt lélegzünk, majd együtt halunk olyan színpadiasan,
mint Robin Williams és Embeth Davidtz, A kétszáz éves emberben.

Erre te szartál! Előrángattál, mitsem törődve azzal, hogy
nekem milyen érzéseim vannak irántad, majd amikor nem kellettem, akkor
eldobtál. És ezt csináltad velem évekig. Végighallgattam minden kétségedet a
párkapcsolatokról, az összes elmebeteg nyűgödet, végigéltem miként változol,
illetve próbálsz változni egy pszichológus hatására (minek következménye az
lett, hogy már dugni sem dugtunk, viszont ugyanolyan picsa maradtál). Majd amikor
már túlmentél minden határon, és én közöltem veled, hogy húzz a francba, látni,
hallani nem akarok rólad többé, mert elég volt a világom szétbaszásából, akkor
te ezt nem fogadod belátással és nyugalommal, hanem fel akarod melegíteni a dolgokat
az üzeneteiddel.

Hát nem kellenek, bazdmeg!

Azt is magasról leszarom, ha holnap kilövöd magad az űrbe,
majd a visszaérkezéskor elégsz az atmoszférában. Nem lehet az ember érzelmeivel
(főleg akkor, ha azok ritkák, és kevés személyt érintenek) játszani évekig.

 

Üdvözlettel!

G

 

Néha azt érzem, hogy karnyújtásnyira vagyok attól, hogy
végre megállapodjak, és elkezdjem azt, mit egyesek szerint az élet értelmének
tartunk. Család, otthon, utód.

Majd ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy ez egy faszság….