…kurvára elegem van, amiért hülyének néznek a producerek, írók, rendezők!

Bakker, a TV már csak szinte a noteszgép plusz „monitoraként” funkcionál a szobában, mert ha épp böngészhetnékem van a kábeltévés műsorok között, akkor csak kicseszett reklámokat látok, miket megszakítanak pár perces adással, és emiatt (is) nagyjából végeztem ezzel a mocsokkal.

Majd ÉN szabályozom, hogy hogy mi villódzhat be az agyamba, rendben!?

Így lesz az ember gyermekéből sorozatokat böngésző pasi. Majd ez a pasi hogy, hogy nem, azt veszi észre, hogy egyre több mindenbe kóstol bele, mi a végén elfajulásig megy, és már a holtszezonban is van napi 2-3 óra anyag, mit látni kell. Ezt ugyebár csak akkor tudod bírni, ha totál semmi dolgod nincs, és mivel ez az elmúlt pár évben nem igazán volt erre példa (meg is látszik, ha tükörbe nézek), így beindul az önkénytelen szelektálás. Már azt veszed észre, hogy észre sem vetted, kimaradt 3-4 epizód ebből, meg ebből, és aztán pótolod, de minek. Majd azon kapod magad, hogy fogalmad sincs miről szól a rész, mert épp elgondolkoztál azon, mennyi értékes percedet veszi el az, hogy ott ülsz a képernyővel szemben. Végső csapásként jön a döbbenet, mert leesik, téged teljesen hülyére vesznek, és tulajdonképp az íróknak semmi más feladatuk nincs, minthogy a cselekményt addig húzzák, míg elég pénzt ki nem tudnak a „történetből” sajtolni, mert itt már csak ez számít, nem egy sztori mesélése.

Így lett kuka egy rakat DC Comics sorozat (megmaradt a Lucifer, Preacher, Gotham – báár ez utóbbi elgondolkodtató), és mivel a Marvel is „univerzumot” épített a sorozatgyárában, így max. a Jessica Jones viheti a pálmát. Ez eddig négy, és mivel eléggé szétszórva (J.J. 2017-ben nincs is), így ezekre egy évben 26-36 órát elbaszni nem annyira feszegeti a borzalom határát.

De mondom bevállalom az új Marvel művet, mi Iron Fist néven fut, és tegnap a nyolcadik rész felénél megállítottam, majd kimentem elszívni egy kávét, mert nem hittem el, hogy megint csőbe húztak az amcsik.

Ez itt Rosario Dawson, kinek szerintem most esett le, hogy 2015-ben mennyire nyúlt mellé, amikor a mozivászonról (olyan filmek után, mint a 25th Hour, Shattered Glass, Shop-stop, Grindhouse) beugrott sorozatozni. 

Japp, kb. én is így éreztem magam, mert az Iron Fist NEM egy olyan sorozat, amiben el akarnak mesélni egy történetet! Ez egy sima átbaszás, mi másra nem jó, minthogy epizódonként millió dollárokat keressenek jó sokáig.

Az a szerencsétlen Walking Dead – mit én a második évadban sikítva tűnettem el a képernyőről – epizódonként cca. 20 millió $-t hoz össze az amcsiknál (és hol van még akkor a többi ország), miközben a költségvetése 3 milla magasságában mozog. A 8. évadot is bejelentették, szóval számolj 115 résszel, plusz a pólók, sapkák (segítek: 700 milliárd forint környékén, csak a nagy vízen túl, és akkor még nincs benne a spin off, játék, mindenszar, szorozva a föld összes országával, ahol van kábelTV, és nem Kim Dzsongun a legfőbb vezető neve)…

Kapsz bakker egy olyan főszereplőt, ki olyan kemény a történet szerint, mint Superman töke – ezen tulajdonságának teljes tudatában van – és akinek cselekedetei egy 14 éves kamaszt tükröznek, ki Down-szindrómában szenved. Legalábbis ezt hozzák ki az írók belőle. E mellé még befér három, vagy négy arc, kik még beugrónak sem jók (pedig Jessica Stroup megjárta a The Following, majd az új Jack Reacher filmet is), és kész a borzalom. Egy pali viszi el a hátán a cuccot, az pedig Tom Pelphrey, ki nagyon jól viseli a rávarrt szerepet, de mivel a Banshee (ohh…micsoda szép idők) -ben is hasonló karaktere volt, nem elképzelhetetlen, hogy gyárilag egy drogfüggő pasi, kit gyerekkorában bántalmazott az apja.

Elég volt! A legfontosabb dolgot veszik el ezek a szarok az ember gyermekétől, mi megfizethetetlen, pótolhatatlan, ami az

idő!

Jut eszembe! Nekem a Futurama nagy kedvencem volt,
és négy év csúszással most megy itthon szinkronosan.
Mi történhetett, hogy 13-ban ezt imádtam, most meg
behányok tőle? Lehet, nálam csúszott valami szét…