A tegnapi napom azzal indult, hogy egy hivatalos levél koppant a postaládámba, miben a vállalkozásommal szerződött partner elküldött egy iratot, amolyan szerződésmódosítást.
Eddig oké. Bár eme papírral vannak bajok, mondjuk annyi, hogy hülye leszek aláírni egy olyan, számomra kötelezvényt, mi egyrészt combos árat tartalmaz, másrészt nem is ebben állapodtunk meg, de posztunkban ez irreleváns.
A lényeg ott kezdődött, amikor feltűnt, hogy a fejlécben nem csak az én e-mail címem szerepel, hanem az összes szerződött partner címe. Hoppácska.
Egyből bevillant, hogy erről az adatvédelmi biztos az utóbbi években többször is nyilatkozott, sőt, több határozat is született a jogosulatlanul, harmadik félnek kiadott e-mail címről, és ennek retorziójáról. Nem is kell sokat keresni, pillanatok alatt felugrott a képernyőre egy 2012. márciusi határozat, miben csupán 2 millára cseszték meg a tisztelt anonimizált céget, ki úgy küldött ki körlevelet, hogy abban az összes érintett címe látható volt. És nem ő az egyetlen, kit megbasznak emiatt.
Itt egy cucc erről, letölthetően
A poén. Szinte egyből válaszoltam erre a levélre, miben felháborodásomat fejeztem ki az eljárás miatt, bónuszként csatoltam az ehhez tartozó, jogszabályokkal teletűzdelt anyagot, miben feketén-fehéren le van írva, ha ilyet valaki elkövet, akkor nincs bíróság, nincs bohóckodás, a N…. Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság pár hónap alatt lezavarja az eljárást, és kiküldi a csekket a cégnek, rutinból.
Mi történik ilyenkor egy okos országban? Egy órán belül a cégvezetőtől kapok egy bocsánatkérésekkel teli levelet, egy csokor virágot, némi alkoholt, meg a kedvesemmel együtt elküldenek egy pár napos wellness üdülésre. Ugyanis ez egy olyan sztori, mi visszavonhatatlan. Ha a személyes adataid nyilvánosságra kerülnek, akkor azok ottmaradnak. Pont.
Mi történik itthon? Semmi. Tök semmi. Mintha el sem küldtem volna. Miközben 100e-től 10milláig szórják ki emiatt a büntetéseket. Miközben személyiségi jogokat sértettek.
Nooooormáááális???
Szívem, ilyenkor azonnal küldeni az ügyvédnek is, cc-zve, jól láthatóan. Az egyoldalú szerződésmódosításra meg joguk van, ha az benne van az eredeti szerződésben. Melyik cég?
Most még nem írom ki, hogy melyik cég, várok még pár napot, talán észbe kapnak. Ügyvéd meg nem köll. Minek? Ügyvéd nélkül is megbasznak mindenkit, ki ilyet elkövet, ma már rutinból.
A szerződés módosítás egy más tészta, azt leverekszem… 😉
Kérdés: mit nyersz azzal, ha bepereled őket? Az adataid kint vannak, kompwnzációt mit kaphatnál cserébe? Az igazam van-on kívül?
Most vagy én nem értem mit kérdezel, vagy te nem olvastad el a posztot, vagy viccelsz… 😉
Azt nem írtad, kinek megy a büntetés kifizetés. Majd Neked, mi? Haha! Ebben az országban? 😛 Te viccelsz!
Nemáááá…. ez komoly? Egy szóval nem írtam, hogy ebből nekem pénz kell. A csatolt dokumentum – mik szerepelnek posztjaimban, abból a célból, mert fontos információkat tartalmaznak, bár senki nem klikkel rájuk – az alábbi szöveggel kezdődik:
„A bírságot a jogerőre emelkedést követő 15 napon belül a Nemzeti Adatvédelmi és
Információszabadság Hatóság központosított bevételek beszedése célelszámolási
forintszámlája javára kell megtéríteni.
A bírság összegét a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (továbbiakban: Hatóság) jogszabályon alapuló mérlegelési jogkörében eljárva határozta meg.”
Éppen ezért, egy szóval sem írtam, hogy magamra nézve, pénzbeli kártérítést várok. Én azt várom, hogy mindenki tartsa be a környezete személyiségi jogait.
Abban az esetben, ha a privát életed, privát kis kincseit kiteregetném itt, egy nyilvános, vagy nem nyilvános, de olyan helyen, mi helynek semmi köze ahhoz, mi a privát életedben történik, akkor joggal várnád el, hogy a palid megkeressen, és úgy vágjon nyakon, hogy a takony menetet vág a nyakamon. Abból neked nem lesz kávépénzed, ellenben lesz egyrészt elégtételed, másrészt reményed, hogy soha többé ilyet nem fogok mással megtenni.
A mai napon, ezen a sárgolyón, több ezer személyiségi jogsértést vizsgálnak, és hozzák a hatóságok a döntéseket. E mellet a mai nap is több millió személyiségi jog megsértését követik el a cégek. A google-tól kezdve, ki „elfelejtette” közölni a felhasználókkal, hogy minden mozdulatot monitoroz, majd azt is, hogy ezt hol lehet tiltani / törölni, a Nagyházi Péterné Marika, varrodáján át, aki egészen véletlen a munkahelyi étkezőbe is felszerelt egy biztonsági kamerát.
A személyiség jogokat lehet leszarni, lehet nem komolyan venni. Ha nem veszed komolyan, nem foglalkozol vele, akkor egyszer csak eltűnnek. Ha van az országban egy szervezet, ki e mellett (amúgy politikamentesen) kiáll, akkor azt használni kell. És akkor az nyilvánosságra kerül, és van esély arra, hogy egyre kevesebben szarnak bele abba, hogy a világon vagy. Ha a fogyasztóvédelemnél nem jelented be, hogy a multi büdös húst árul a pultban, akkor csak azt fog. Attól meg első körben megbetegszel, majd meghalsz. Panaszkodva. Hogy nem tettek érted semmit. Pedig csak fel kellett volna emelned a telefont, vagy írnod pár sort.
Értelek. Azt hiszem, a teendőim listája kinőtte az elveim listáját… Tedd meg, hogy majd harcolsz az én jogaimért is, jó? Munden cinizmus nélkül, rohadt fáradt dolgozó nő vagyok, aki ma csak annak örül, hogy a párja nem veri meg minden nap; aki örül, hogy ahelyett, hogy szorongana a vonatozástól, már elege van belőle, annyit zötykölődött életében, és szégyenkezve segít abban, hogy másnak az utazás öröme me legyen félelmektől akadályoztatva; és aki ma döbbent rá, micsoda erőt és függetlenséget ad neki, hogy van jogsija, egy 19éves autója, amibe tud tankolni, és mer vezetni az őrültek között, és idegen földekre is, amit több páciense nem mer, vagy nem tud megtenni. Nekem ma csak ennyi szabadító akcióra futotta. A kísértő karmát és nyugtalan lelkeket már nem is említem. Szóval, harcolj fent, hogy legyen hova szabadulni innen lentről! :-*