És akkor azt mondja nagypapahangon a bemutatkozás után, hogy elnézést, amiért ismeretlenül zavarom, de… És egy osztálytársát kereste, kinek 40 éve nyoma veszett, és most osztálytalálkozó ügyében felütésre került a telefonkönyv, s cél a lehető legtöbb névegyezőség megkeresése, hátha…
Úgy robbant be a lerobbant napomba a hang, a stílus, a modor, hogy leesett állal hallgattam, és ha ekkor úgy dönt, hogy elmeséli életét, történetét, örömeit, kalandjait, bármit, mi vele, mással, a világgal történt az elmúlt hosszú-hosszú évtizedekben, akkor én hátradőlök, és nagyon szomorú leszek, mikor befejezné.
Mindig mondom, hogy nincs is jobb az életmeséknél. 🙂
Majd megöregszel, aztán te is mesélhetsz a kávézó vendégeinek. Persze csak ha akarsz. meg ha még emlékszel. 😉