Figyelj! Most frankón… 
úgy éreztem ebben az évben, hogy nincs olyan dolog, mi fel tudná baszni az agyam.
Érted?
Dehogy érted!
Ez egy olyan állapot, hogy ha jön egy telefon, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy, és van két heted hátra, akkor vállat vonsz, elmész ugrani egy utolsót úgy, hogy még egyszer érezd az igazi szabadságot, majd beülsz az autóba, és 230al, egy „ennyi volt” mondatot elsuttogva, belehajtasz egy betonfalba. Ennyi…
Nem, így sem érted, de nem baj!
Erre jön ma egy üzenet, mi mondjuk nem sablon gyártmány, bár a küldője nem igazán figyelt oda a fogalmazásra, viszont volt benne egy ilyen mondatrészlet: „… nem hétköznapi barátságot, hétköznapi módon felrúgott…”
Nem hétköznapi barátság?
Elemezzük már így, papíron levezetve, hátha megértem… mert az mindig szokik segíteni…
Vajon mit jelent a nem hétköznapi barátság?
Mi a barátság?
A barátság az, mikor egy emberrel a viszonyotok a kölcsönös bizalmon alapul. Nem nyaljátok egymás seggét, viszont tisztában vagytok egymás életével, találkozóitok, beszélgetéseitek során egyenrangú partnerként mozogtok ugyanabban a ringben. Számíthattok egymásra, ismeritek egymás lélektani határait, és tudjátok biztosan, hogy ezt miként feszegessétek úgy, hogy közben a társatok fejlődik.
Most azt vártad, hogy leírok valami faszságot a „barát ahol tud, segít…” kezdetű mondattal, mi? Szart… segítek neked szinte bármiben, de attól még nem biztos, hogy emberszámba veszlek…
A nem hétköznapi barátság ennél komolyabb téma. Abból mondjuk lehet egy. Mert ha kettő van, az már súrolja a hétköznapi barátság fogalmát. Tehát egyedi a dolog. És mivel nem hétköznapi, így hát ezzel a gondolattal sugalmazzuk fontosságát, erejét. Hogy megy túl a barátság gondolatán? Itt már, ha egymással szemben ültök, és mindketten kussoltok egy órán keresztül, akkor felállhattok úgy egy asztal mellől, hogy mindent tudtok a másikról. Eltűnnek a klisék, nem kell bevezetni egy beszélgetést, hogy feloldódjatok egymás társaságában még akkor sem, ha évek óta nem láttátok egymást. A szemén, a mozdulatain, a levegővételén tudod, hogy jó neki, vagy rossz. Meg sem fordul a fejedben, hogy számíthatsz e rá, a bizalmára, a megértésére, mert zsigereidben tudod a választ. Bármikor félredobsz mindent, mindenkit, mikor szüksége van rád, mert tudod, hogy ő biztosan végigkövet az életedben, és tudod, biztosan végigköveted őt az életében.
Ha a felállított elméleteim igaznak bizonyulnak erről a fogalomról, akkor megállapíthatjuk, hogy a nem hétköznapi barátságnak köze nincs az elárasztalak az életem szarságaival, miközben azért megmutatom, figyelek ám rád, viszont erről csak ugatok, végigvinni nem tudom, mivel pont elég türelmetlen vagyok ahhoz, hogy megtudjam, vannak e igazi gondolataid, de amiket megtudtam rólad, azokat sem igazán veszem figyelembe, mert kurvára nem tudok rád koncentrálni, mivel nekem annyira rossz, hogy te csak egy kis hülye vagy hozzám képest, és különben sem értelek meg, mert neked semmi bajod nem lehet, szóval néha előveszlek, használlak egy kicsit, majd mikor érzem, valami gáz van körülötted, akkor inkább mérges, vagy feszült leszek, minthogy harcoljak azért, hogy feltárjam bajod forrását.
Ez egy szép, hosszú mondat volt, bassszki…
– Én nem vagyok becsületes ember, így hát nem ugatok a becsületről.
– Nem vagyok okos (bár ezt próbálom titkolni), tehát arról sem ugathatok…
– Nem vagyok semmiben tehetséges, és sikeres, szóval a véleményemet az életről, a világmindenségről, meg mindenről, mindig próbálom úgy fogalmazni, hogy tisztán látszódjon (jó, néha nem megy), csak a saját véleményemet fejtem ki, korcs világlátásomat tárom fel, mi sosem volt kérdőjelezhetetlenül helyes, vagy helytelen.
– Amilyen témákról egy blogban ugatok, azokról próbálok előtte információt szerezni, nehogy beégessem magam valami faszsággal, s így minden szavam hiteltelennél váljon.
És tudod, egyszerűen nem vagyok képes szó nélkül hagyni, ha valaki olyan gondolatokat használ egy üzenetben, mikről még akkor sem lenne lövése, ha elbotlana benne az utcán…
Nem hétköznapi barátság…
Jahh… az volt, baszki… haahhh…
