Egy pályafutás véget ért.
Őőő… Most bajban vagyok, mert mondani akarok valamit, de nem tudom miként fejezzem ki magam. Elég szélsőséges érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Nekem mostanság totálisan szélsőséges érzéseim vannak, nem?
Az LB, tehát LoveBox. Most felmentem egy hónap után azért, hogy végleg kitöröljem a profilom a rendszerből. Eltűnni valahonnan, egy olyan helyről, mi az életem szerves részét képezte minden áldott nap, nehéz. 1181nap, 2457poszt, 54ezer megtekintés, 300ezer szó, több millió karakter. Mellette megszámolhatatlan levél, rengeteg kapcsolat, rettentő sok történet. Mind-mind más, de mégis olyan hasonlóak. És a végkifejlet…
Olyan érzések kavarognak, ahogy betódulnak az emlékek, hogy most abbahagyom az írást, elmegyek egy kávéért, meg egy cigiért, mert pillanatokon belül elkezd csorogni a könnyem…
Eddig azt hittem, hogy azét lógtam ott, mert az én elkorcsosult világlátásom szerint sikeres voltam azon a helyen. De ez nem igaz. Befogadtak. És ez nagyon fontos volt. Én még akkor is sokszor egyedül éreztem magam, mikor tömegek vettek körül. Itt pedig minden olyan…. családias lett. 3 év elég idő ahhoz, hogy ilyen kialakuljon bennem. Befogadtak, és folyamatosan visszajelezték a legfontosabb dolgot, mégpedig azt, hogy élek, és létezem. Beengedtek az életükbe, néha még a legeldugottabb zugokba is, és ez, hogy ilyen bizalomban volt részem, hát nagy dolog.
Érdekes lesz visszaolvasnom ezt a posztot, benne szünetekkel. Azt hiszem fél napig fogom írni…
Fog e hiányozni? Most hiányzik igazán. Most, ahogy kiszakítottam magamból egy darabot, és nincs mivel kitölteni a helyét. Lenne, aki betöltené tökéletesen, akár túl is csordulna, de nem lehet. Vagy még nem, vagy már nem. Kibaszott mód nem tudom mit hoz a holnap. Elképzeléseim szerint annyit, hogy reggel felkelek, és már várom, hogy vége legyen a napnak. Hogy ez meddig tart? Ennél bizonytalanabb még soha életemben nem voltam.
Hiányozni fognak az ott olvasott naplók. A kukkolás más életébe. A napi rutin, mi kávéval, LB-vel indult. Ahogy reggelente kinéztem az ablakon egy bögre gőzölgő kávé mellett, néztem ahogy az emberek mennek munkába, előttem a noteszgépem, és azzal vagyok egy helységben, kinek a gondolatait épp olvasom. És a nap vége, mikor jó éjt köszöntek.
Érdekes, hogy mennyire megváltozott a netezési szokásom. Rájöttem, hogy míg az ősidőkben le sem szakadtam a különböző weboldalakról, és egy fél nap sem volt elég arra, hogy átolvassak minden, naponta frissülő infót, addig mára ez kb. 5-6 lapra fogyatkozott, miket pillanatok alatt átfutok, és onnantól kezdve csak nézek ki a fejemből. Több mint 300 lap van felvéve a könyvjelzőimhez, és nem tudok velük mit kezdeni.
Nem érdekelnek a közösségi portálok, mert mind a múltat idézi. Képtelen lennék bekapcsolódni bármilyen fórumba, mert egyszerűen nincs hozzáfűznivalóm az ott elhangzottakhoz. Elolvasom, tudomásul veszem, elkönyvelek okosakat, idiótákat, majd lépek tovább. Eltűnt a varázs.
Igen! Ez hiányzik! Kihalt belőlem a net varázsa. Az a régi csoda, hogy a föld bármely lakójával, ki ott ül egy madzag végén, felveheted a kapcsolatot, megláthatod miként éli meg a világát.
Valami pokoli fájdalom volt most oda visszamenni, elolvasni az utóbbi hónap leveleit, üzeneteit. Rengeteg mindent kaptam ott, és rengeteg mindent elvesztettem. A naplómat lementettem, de a leveleimet hagytam veszni. Nem maradt más utánam, csak egy rakat üres hely a szerveren, mit majd betöltenek mások írásai, levelei, gondolatai, érzései.
Ennyi vagyok?
Ennyi vagyok!
Egy rakat üres hely, mi bármikor betölthető.
A show megy tovább….
Én 2008-2009 elején voltam elég komoly LB-addikt főleg a naplózás miatt, azt hiszem időnként még téged is olvastalak. Tényleg volt egy bensőséges légköre a dolognak, lehetett véleményezni egymást, látni hogy aznap melyik ismerős olvasott és mikor, lehetett dumálni és nagyon sok állati érdekes napló van abban a rendszerben is.
Nekem inkább a kanokból lett elegem és naplómentés után töröltem magam a francba tavasszal. Az elején nehéz volt, újra össze kellett magam raknom, aztán őszre sikerült, és virtuális izék helyett inkább elkezdtem újra ténykedni egy egyesületben, ahol már évek óta ismertek csak én voltam az, aki elzárkózott előlük.
Az LB innen nézve már csak egy mankó volt, amit el kellett dobnom.
Pár hete jutott eszembe hogy vissza kéne nézni mert szembe jött velem az utcán egy átkozott bájgúnár aki anno megszívatott és a naplója is dilettáns nyálömlés volt, hogy mi van vajon a többi LB-s arccal, megvannak-e még? (mondjuk Happie vagy Hufnágel Pisti, Mr Talan Megeri). Aztán rájöttem, hogy ezek az ismeretségek fabatkát sem érnek ha nem látom őket élőben, nem megyünk együtt mulatni, stb.
És mióta a barátaim is a freeblogon vannak ahol én még 2004-ben kezdtem a blogolást, és körbelinkeljük egymást, stb valahogy sikerül a perverz keresőkifejezésekkel guglizó látogatók mellett egy egész jó kis közösségi életet, vitafórumot kialakítani itt is, csak épp MSN helyett inkább elmegyünk kocsmába dumálni ha nagyon sok a mondanivaló.
Ennek fényében már egyáltalán nem hiányzik az LB. Az emberemet ismertem öt éve, mindketten bénáztunk netes társkeresőn, aztán rájöttünk hogy itt vagyunk egymás orra előtt, csak ki kéne próbálni.
Azért mindenesetre ezt a blogodat beraktam az RSS olvasómba 🙂
Mindig mondtam, hogy a világ két részre szakadt.
Az egyik fele volt LB-s, a másik meg lesz… 😉
Szeretünk Barbi!!!
… és hát nekünk is hiányzol.
Imádom! stati
gesztid is meghalt a boxon. ez a box már nem az a box, ahová felregelt 2006. nyarán és évekig ott élete az életét:(
én már a volt boxos kategóriába tartozom és szeretném, ha így is maradna (csakmert mint tudjuk, állandóan jöttem-mentem).
Te Geszti!
Erre nekem kéne írnom valami frappánsat…
Ha szeretnéd, hogy így maradna, akkor így fog.
Üdv a való világban! 😉