Belépek a blogomba, és úgy köszönt: 
– Üdv, totál idegen!
– Nem, nem vagyok idegen! Én vagyok, ééén! – kiáltom.
– Üdv, totál idegen!
Nem érti! Mit tegyek?
– Hogy mutassam meg? Nem érted? Én vagyok, lassan levetve minden páncél! – rázom meg a vállát, hogy nézzen bele a szemembe, és lássa mennyire komolyan mondom.
– Üdv, totál idegen!
– Levetem a bőröm, feltépem a mellkasom, hogy lásd, ééénnnn vagyok!
– Üdv, totál idegen!
– Mit tegyek? Könyörgöm mondd meg, hogy miként mutassam meg, ez én vagyok, nem holmi francos maszk, miket felerőltettem magamra, és végre le tudtam tépni. Ment vele szinte minden, a hús közül kivillan a sárgás koponya. Én vagyok! Értsd meg!
– Üdv, totál idegen…
