Én szeretem, ha komment képződik, de – Hülyék márpedig vannak…

Úgy csorognak a legutóbbi Frei könyvre írt posztra a kommentek. Oké! Ide is – oda is. Oké! Nagy publicitást nyert. Oké! Nem tiltom a hozzászólást. Oké! Nem vetetem le a hivatkozást. Oké!

De bazdmeg! Az megvan, hogy némelyik olyan hangnemben íródik, mintha én lennék a Frei, vagy valami kapcsolatom lenne a palival? Amúgy, szerintem nem kell ahhoz egyetemi diploma, hogy megállapítsd, ez egy sima blogger, sima publikációja, de ha nem is esne le, hát a hivatkozás, ahonnan idejönnek, direkt kifejti eme tényt. Eme tény felett elsiklanak. Az emberek. Mert olyanok. Az emberek sok minden felett elsiklanak. Mondjuk példúúúl, az „Előbb gondolkozok, majdan pofázok” gondolatisága felett. Pedig az egy tök jó dolog. Egyrészt kivesézem a témát – mibe beleugatok – így okosabb leszek, mit bár nem sokszor lehet pénzzé, értékké változtatni, de hát a fejlődésünk egyik kulcspontja, hogy minél okosabbak legyünk, nem? Másrészt, nem néznek tök idiótának, ami duplán jó, hacsak annyira idióta nem vagyok, hogy úgy gondolom, okosabb vagyok mindenkinél, mert ebben az esetben tök mindegy mit írok/cselekszem, magam leszek a bohózat, és erre halálom napjáig nem jövök rá.

Kell egy elmélet. Mitől lettünk ilyenek? Olyanok már vannak, hogy mondjuk… a gyermekáldás csökkenése egyenesen arányos a zenei palettával, vagyis a lassú számok megszűnésével. Most arra kéne rájönni, hogy milyen társadalmi krach kellett ennyi figyelmetlen, haraggal- dühvel teli, szemellenzős kommentelőhöz?

És egyre több van belőlük. Képzeld el, ha Jézus 800 évvel később lép színre, akkor kb. most jutottunk volna el az inkvizícióig. És akkor ezek, kik most – néha vért köpve – összezavart elméjük által felépített szörnyszülöttet okádják bele a digitális világba, halatomhoz jutnának. Ők lennének a bíráid. Fojtanának, égetnének, addig kínoznának, míg nem vallod az igéjüket, majd megbocsátásképp megajándékoznak a pusztulással.

Kellene egy puska. Nagy…