Én nem is tudom hol kezdjem. Legyen az, hogy két hete volt egy rakás veterán kiállítás….

Április 25-én Oldtimer Premier, méghozzá Biatorbágyon, ezzel párhuzamosan Csepelen lógtak a Retropartyzanok, majd másnap Goldtimer nap a budaörsi reptéren. Ahhamm… Namost az van, hogy eddig én ezeket szerettem. Namost az van, hogy totál elképzelhető, hogy halálos csömöröm lett a ladáktól, skodáktól, a szoci szarjaitól, mert minden pillanatban ezt látod, és már nincs új a nap alatt, és amikor a 45678. képet cseszed ki a kukába, mert ebből már született 43564, mit eddig is kibasztál a kukába, csak éppen más volt a háttér, akkor két dolog elképzelhető. Legyen három, mert addig sem kell végignéznem így hajnalban a vasárnapi WTCC képeket.

1. Le kell tenned a fényképezőgépet, mert ennek semmi, de semmi értelme.
2. Nem kell letenned a fényt-képező-gépedet, de az autókat egy életre el kell felejtened, vagy legalábbis az elkövetkezendő 10 évre jegelni kell a cuccot, mert már semmi témát nem tudsz ebben felfedezni.
3. Le kell tenned a géped, és be kell látni, hogy soha nem is tudtál semmiféle témát felfedezni, sehol.

Bónusz: Fogalmad sincs, hogy mit jelent: felfedezni valamit is

Valahogy át kéne lendülni ezen a görcsön, mert mégis csak egy olyan hobbi, ami – emlékeim szerint – tök megfelelt annak, hogy az ember gyermeke kikapcsoljon egy pillanatra, és ne hülyüljön meg teljesen a mindennapok faszságainak súlya alatt.

Noh, ez volt akkor. Illetve ennél sokkal, de sokkal több volt akkor, de én most így láttam.