….úgy kezdődött, hogy valamikor, úgy hajnali három magasságában anyázva beestem az ágyba, mertmondom az kizárt, hogy ha Payton Manning 24 – 0-ra vezet félidőben, akkor nincs az a Tom Brady, ki azt vissza tudja hozni.
Ébred, intéz, telefonál, vásárol, hivatalban ügyintéz, azt minden megy (jó, majdnem minden), mint a varrógép.
Doctor Who 50. évfordulós is megérkezett Szuperlatívuszok hada… Homeland. Dettó. Jó, nem annyira dettó, de még mindig kurvajó az új évad.
Telefon, jönne az ezer éve porosodó gumi/felni szettért. Fasza! Jött, jófejség, haverkodás (naná, hondás), fizetett, vitte.
És éjszaka ismét belekezd a Denver – New England meccs maradékába, hogy fájjon már valami. Erre mi van? A zember gyermeke nem hisz a szemének, mert egyrészt eljutnak a döntetlenig, majd a New England megnyeri a hosszabbítást.
Van még ami hiányzik, de már majdnem….
Ps: A nap mondata: Ha érdekelne, hogy mi történt veled a hétvégén, akkor a számba vennék egy puskát, és a lábujjammal meghúznám a ravaszt.
fújj…kishitű…a hosszabbítás 5. percében aludtam el…