Most az van, hogy fél óra késéssel, a suli után beestem a munkába, és …. nem nyúlok semmihez.
Kb. mindent elrontanék, és ezt a fiaim is jó tudják.
Szóval, akkor nézzük meg, hogy a 24-et végképp el lehet ásni (mi az idei év második legrosszabb dolga az életemben), vagy van e még remény.
És utána megpróbálok gondolatokat fogalmazni, roppant rébuszokban.
