A lánya viselkedése egyszerűen kritikán aluli, mi több, felháborító!
Annyira azért tiszteletben tartom minden esetben a körülöttem lévő szeretett emberek személyiségi jogait, hogy nem másolom be azt az üzenetet, mit az imént kaptam tőle, de megpróbálom felvázolni.
Szóval, az imént szeretett leánya közölte, hogy hol van, milyen körülmények között, és mit csinál, mindezt olyan stílusban, megfogalmazásban tette, hogy belőlem az fájó, sőt, egész egyszerűen pokoli érzést váltson ki, amiért nem vagyok mellette (hozzátenném, hogy 17, azaz tizenhét napja nem láttam). Ennek az a következménye, hogy itt a gályán lassan megkeresem az első, utamba kerülő rozsdamentes acél küszöböt, és nekiállok elrágcsálni kínomban.
Nem vagyok alkoholista, drogos, egyetlen káros szenvedélyem a dohány (remélem nem sokáig), és a lánya (remélem örökre)! Ezek után viszont senki nem csodálkozna azon, ha az alkoholhoz, vagy keményebb drogokhoz fordulnék segítségért.
Tisztelettel kérem, hogy ha módjában áll, akkor valahogy avatkozzon bele ebbe a szörnyű helyzetbe, mit már én egyre nehezebben viselek józan ésszel!
Legőszintébb Üdvözlettel!
Egy pasi, az őrület szélén
