Végső kétségbeesésemben 
fogalmazom meg ide ezt a posztot!
A lányáról van szó.
Én…. én tudom, hibáztam! Sőt, én sorra hoztam olyan döntéseket az utóbbi egy évben, miket ha meg kéne magyarázni, hhmm… csak akkor lehetne, ha úgy 50 felé járnék, mert akkor azt tudnám mondani, kapuzárási pánikban szenvedtem, és ez irányította összes döntésemet.
Szóval, hibáztam, de mindent megteszek azért, hogy rendbe hozzam. Mondhatni küzdök a lányáért, mint az állat! Még mindig nem tudom azt, hogy gyermeke valaha is megbocsát, vagy elhalványul e annyira a múltban elkövetett összes baromságom, hogy higgyen nekem, és tiszta lappal indulhassak egy úton. Egy nagyon hosszú úton vele, kéz a kézben.
De basszus a kutyafáját!
A kölke folyamatosan robotol, és így esélyem nincs arra, hogy …. Szóval, az nem megy, hogy előbb jutnék be a pápához, minthogy a lányával találkozzak! Tudom, ott a telefon, sms, de hát ezeken nem lehet élni! Életet!
Pénteken a Ticket Express –ben jártam, és azon gondolkoztam, hogy rá kéne kérdezni az eladónál, nincs-e a lányához jegy, valami közeli időpontban.
Drága Mama! Szenvedek, mint egy kutya! Kérem segítsen!
Kezeit csókolom!
hívd fel!
ne hívd fel. MÉG ne.
Jajdeéééédiii. Nekem is ilyen pasi kell 😛
Most ezekre én mit válaszolhatnék?
Mondjuk legyen: Jahh!
😉
hozzuk össze hamar a fotózást. Te mindent megszervezel, neki csak sminkelni kell. Attól biztos elájulna. Neeeem?
:))) Bááár csak ennyi elég lenne….
nem tudom mit követtél el és a hölgyet:) sem ösmérem. Szóval, néha elég egy telefon, máskor meg az sem elég, ha törött üvegcserepeken lépdelsz előtte. Igazából az a legszarabb, hogy valószínűleg elvesztetted. Ezt az érzést nem lehet semmivel sem megszűntetni.
Pont most aszonta a randiguru a tévében (azonos című filmben), h ha azt mondja a munkamániás, az azt jelenti, hogy kopj le – vagy hogy nyomulj jobban.
Mekkora lufi dumák 😛
A randiguru nem egy nagyszájú pali volt, ki valahogy csúnyán megszívott valamit?