Dilemma – Nekem egyértelmű….

Hogy állítasz fel egyértelműséget egy komplex struktúrában úgy – most magamhoz beszélek, nem hozzád – hogy az mindenki számára egyértelmű, követhető, leegyszerűsített legyen? Mert nekem az. De az édeskevés, mivel süt róla, hogy csak azért egyértelmű, mert én csináltam, viszont egy külső szemlélő, illetve napjaink külső szemlélője, kit akár egy parancsikon létrehozása is megizzaszt, ezzel az egésszel, illetve a komplett anyag áttekintésével nem tud mit csinálni, vagyis el sem jut addig, hogy felmérje, mit kapott ő azzal, hogy klikkelt egyet a világhálón.

Gondolkoznod kell a „nép” agyával. Le kell „butulnod”. Be kell szerezni egy pár órás amnéziát, mi kitörli azt, amivel eddig foglalkoztál azért, hogy egy idegen szemével lásd a történetet. Úgy vizsgáld, mint aki életében nem látott ilyet, és így el tudod e érni mindazon információ tömkeleget, mi a háttérben megbúvik?

Tovább megyek, mert nem elég az, hogy a komplexitásra kötsz 16 csomót, és így áttekinthetővé válik egy külső szemlélő számára a sztori, a belső szerkezetet is úgy kell kialakítanod, hogy az egyértelmű, áttekinthető, vérköpés nélkül használható legyen.

Kell egy hatalmas nagy papír. Sok papír. Toll. Ceruza. Agy. Friss agy. Azt hiszem az elmúlt pár órában kötöttem gordiuszi csomót, aminek kibogozásához minimum egyszer ismételten meg kéne születni. Vagy kiadni ezt valakinek, akinek a munkája úgysem fog tetszeni, mert másképp, máshogy fog gondolkozni, és még az is lehet, hogy alapvetően hülye, így hát még több erőforrást vesz el a történettől. Az megvan, mikor akkora káosz van az agyban, hogy már az alapvető életfunkciók fenntartása is külön odafigyelést igényel?

Össze kell cuccolni a faszba, azt irány a Viktória vízesés, két hegy bemelegítésnek, majd a Kili, és végül Manda Bay. 4-5 hét, azt majd ott kiderül, hogy az életem elkövetkező bármely szakaszában egyszer is át akarom e lépni Európa határvonalait.

Nah, kell egy nagy papír, toll, meg kávé!