Tételezzük fel, hogy….
Szóval, a nagy kérdés; mit tennél?
Induljunk abból a sztoriból, hogy mondjuk egész életedben csak EGY nagy feladatra koncentrálsz, mi nemcsak az eddigi, de jövőbeli életedet is meghatározza. Erre készülsz, edzel, te vagy a legjobb, a legsikeresebb, és már csak egy, azaz egy dologban kell megfelelned, egy megmérettetésed van. Nem vesz körül olyan világ, hol a figyelmedet meg kelljen osztanod. Nincs férjed/feleséged, gyermeked, nem vállalsz senkiért felelősséget, csak te, és a kitűzött cél van, és ennyi.
Komoly dolog ez, sokan nem is képesek értelmezni, vagy a mélységeit meglátni.
Mondjuk, hogy a megmérettetésed előtt megbetegszel. Az orvosok hosszan vizsgálnak, az idő rohan, már ott kéne lenned, és indulnod a nagy cél felé. Ekkor bejelentik, hogy rákos vagy, és el kell kezdeni a kezelésed, minek első fázisa, hogy megszabadítanak egyik karodtól. Attól a testrészedtől, mi nélkül nem érheted el azt, amiért éltél eddig, ami a legfontosabb volt a világon.
Döntés előtt állsz. Vagy kockáztatsz, és belekezdesz életed nagy megmérettetésébe, majd reménykedsz, hogy időben visszaérkezel az orvosokhoz, kik segíteni tudnak rajtad, vagy feladsz mindent, és csak a gyógyulásodra fókuszálsz.
Döntesz. Nincs ember, ki megállíthatna. Meg kell tenned, amiért eddig éltél, még akkor is, ha ez lesz életed utolsó feladata. Ha megúszod, akkor nyertél, ha nem, hát…. Ez van.
És akkor jön egy túlbuzgó orvos, kinek saját látásmódja szerint elfogadhatatlan a döntésed, erről megpróbál meggyőzni, mi nem sikerül, majd egy trükkel magatehetetlenné tesz, és rábírja a családodat – kik ebben az állapotodban automatikusan jogosítást szereznek életedről / halálodról – az azonnali műtétre.
Másnap reggel egy karral ébredsz.
Mit tennél?
