Mozog itthon ez a téma a Csíki sörről, látok cikkeket, posztokat, tweeteket, majd hirtelen azt olvasom, hogy királyi palotában valami idióta kitalálta, támogatni kellene a Csíki sör gyártóját (vegyük el az élét, és tegyük bele a kézműves sör elnevezést is), merthogy itten multis gonoszság van színen, amit meg kell akadályozni.

Mindeközben nem tudok lemenni BUDAPESTRŐL 60 km-re lévő, Bács-Kiskun megyei Kunadacs környékére, mert NINCSENEK UTAK, BAZDMEG!

Ez 2011-ben készült fotó. Azóta nem nyúltak hozzá, szóval traktorral, vagy mondjuk egy Land Rover hátán közlekedhető, de egyébként szarrá hullik alattad a vas….

Válasszuk szét a Lázár lázálmát, a kézműves sörgyártást, és az „agymosott turbómagyar, konzumidiótákat”. 

Azt, hogy mit akar megmenteni Lázár, azt egy baromi jól megírta már Szilágyi N. Sándor egy Facebook posztban, mit itt lehet elolvasni, és nagyjából nem is kell hozzá semmi kommentár. Aki ebből nem érti meg a sztorit, arra végképp rá lehet teríteni egy „Életem végéig hülye maradok” feliratú leplet, és otthagyni a picsába.

Kézműves sörgyártás. Ez némiképp szubjektív vélemény, és közöttünk – kik szakmabeliek, és erről beszélünk újra – is felveti fejét néha a téma, majd úgy fejezzük be az anyázást, hogy beköpünk az asztal alá. Kézműves sörgyártás MA MAGYARORSZÁGON NINCS! Illetve nem értelmezhető fogalom. Nézzük meg, hogy mit jelenthet a kézműves élelmiszer előállítása. Vegyük Marcsi nénit, ki reggel felkel, megeteti az állatokat, megfeji a kecskéket, tehenet, majd a lányával el is kezdik a tejet feldolgozni, lesz belőle tej, sajt, tejföl, vaj, író, majd amit kell tovább érlel, amit nem, azt egyből viszi eladni. Közben kísérleteznek különféle ízekkel, zamatokkal, mik vagy bejönnek, vagy nem, rosszabb esetben jön a liszteriózis, és meghalnak benne az emberek.

Tehát, mi kell Marcsi néninek a kézművességhez? Legelő, jó kondiban lévő kecske, tehén (legelő), sok-sok éves tapasztalat – jobb esetben generációkat átívelő – , és közvetlen kapcsolat a vevőkkel.

Ebből egy magyar „kézműves sörelőállítónak” semmije nincs meg. Azért nincs meg, mert NEM IS LEHET! Mondom miért:

• Pénz, pénz, pénz, tapasztalat, generációk, pénz, tapasztalat, pénz, generációk, pénz, generációk, tapasztalat, működési fegyelem. Ezek mind hiányoznak.
• Egy osztrák, német, angol falunak, vagy a környékének rendelkeznie kell egy apró sörmanufaktúrával, ahol generációk óta gyártanak, ahol nem kimondottan a szakma összes rejtelmeivel rendelkeznek, csak azzal a termék, vagy termékcsoport előállításának fegyelmével, pontosságával, mit az aputól, nagyapustól örököltek, és bevált. A faluban és a környékben a pasik csak ezt isszák, be nem mennének a boltba venni egy Heinekent, vagy egy HB-t, mert az istenkáromlás. Ezen sörök árai legyenek 1000-2000 forint között / üveg, korsó. Ezt az osztrák, német, angol paraszt este, a munka után ki fogja fizetni, mert töktotál természetes, ebből az árból pedig a manufaktúra tovább tud működni, mert töktotál természetes. Ma magyarországon 4 millió ember él létminimumon, vagy alatta. Ez azt jelenti, hogy maximum 3 megyének elszórt pontjain lenne fizetőképes kereslet a termékeidnek. Esetleg… Amúgy a 200 Ft/üveg már hátborzongató ár.
• A 90-es évek elején mi – illetve jó páran – benne voltunk a magyarországi maszek sörgyártás fellendülésében, és végigkövettük annak bukásait is. És ebben az országban egy maszek sörgyártóba bele van kódolva a bukás, méghozzá nagyon csúnyán. Azok nyitnak maszek sörgyárat (!!!), akiknek pénzük van, és nem azok, akik értenek a szakmához, illetve a szakma szabályaihoz. A profit, a gyors meggazdagodás a lényeg, és nem az, hogy a termékem állandó, ugyan olyan minőségű legyen. Fut ma ebben az országban 6-7 nagyobb – kézművesnek csúfolt – maszek sörgyár, és ezek termékeit ahányszor leveszed a polcról, annyiszor más sört kapsz, és ezt a piac nem bünteti, mert a magyar piac elolvassa, hogy „kézműves” és azt gondolja, ennek ilyennek kell lennie.

Igen, a magyar piac ostoba állat. Ha ma beleszarok egy sztaniol papírba, és ráírom, ez kézműves csokoládé, akkor holnap jön egy gasztrószakember, aki elemzést ír a ízek különleges összhatásairól, és egy hét múlva valami budai kézművesboltban felkapott termék lesz, amiről majd jó sok facebook poszt születik, és tizenhét perc múlva a pesti kamuhipszter kultúra meghatározó csemegéjévé válik, miből legalább 2 Street Kitchen adás is összejön. 

Tehát, a magyar „kézműves” sörgyártó a következőkkel nem rendelkezik: Tapasztalat (mert tegnap még építési vállalkozó, vagy bebukott autókereskedő volt), szakértelem (nincs pénze kifizetni a szakembereket, akik 400 nettó alatt biztos nem fognak elmenni hozzá gályázni, de akkor sem ők sikálják fel a padlót), alapanyag biztonság (egy nagy sörgyártó sem hiszi el amit tonnaszám megkap alapanyagként, gondolod egy kisüzem ki fogja fizetni a prémium alapanyagot, amiben ki tudja mi van?), gyártási fegyelem (rohadtul nem tudja kiszűrni, hogy miért nem ugyan olyanok a sörei mint tegnap, mert nem ért ehhez a szakmához, nem nincs pénze szakemberre, nincs pénze minőségi alapanyagra, nincs pénze minőségi gyártáshoz szükséges „rezsire”).

Leegyszerűsítve: egy magyar kézművesnek csúfolt sörgyártó olyan, mint Lázár János. Érzelmekre hat annak érdekében, hogy el tudja adni a termékeit. Lázár úgy akar kormányon maradni, hogy minden alkalmat megragad ahhoz, hogy az ország polgárait egy hitvallás alá tudja terelni, minek a legfőbb jellemvonása a fideszi-nacionalizmus, egy mini sörgyártő meg bebúvik a címkére felírt kézműves szó mögé, és megpróbálja elhitetni ezzel a minőséget, és hogy TE MÁS VAGY, mert ezt iszod. Tényleg más. Egy idióta…