Cselleng….

Baszki, tegnap este kilenckor már ágyban voltam, és most voltam képes arra, hogy kimásszak belőle. Itt gőzölög valami műkávé, a szomszéd korcs kutyája olyan éles hangon ugat a garázstetőn ugrándozó varjakra, hogy ha meg bírnék mozdulni, akkor biztos kinyírnám. Viszont nagyon érdekes kép volt, ahogy a madarak a tetőn valami furcsa, ugráló táncot lejtettek, a csőrükön megcsillant a fény, majd az a hat-nyolc madár összeszedve a tetőre rejtett kincseit, három irányba továbbrepült. Diókat gyűjtenek. És így közelről valami hatalmas, és veszélyes csőre van egy ilyen madárnak.

Tegnap az a feladatot kaptuk, hogy készítsünk egy fotót bármely térről. Legyen az külső helyszín, vagy egy épület, egy kávézó, vagy akár egy étterem konyhája. Szabadon választott volt. Természetesen utoljára maradtam, mert lövésem nem volt arról, hogy mit fényképezzek. Így hát benyögtem a nyugatit. Ugyan mi más olyan terünk van, a városban, hol az utóbbi 160 év összes építészeti stílusa megjelenik, nem is beszélve a társadalmi katyvaszról.

Innen már csak meríthet valamit az ember gyermeke.

Rég nem jártam gyalog a városban. A régen úgy imádott környezet mára annyira idegen lett, mintha egy másik bolygón járnék. Skála, pályaudvar, west end, a tér. Mindet bejártam. Lőttem a képeket, de semmi nem jutott eszembe. Végső kétségbeesésemben mondom beülök a mc donald’s szépséges éttermébe, és ott még lövök egy életmentőt, erre azt látom, hogy átalakult építési területté.

Én nem is tudom… minél több képet látok a társaimtól (volt néhány piszok jó), az nemhogy inspirálna, de valami elmondhatatlanul lehúz.

Vagytok tik sokan, kik láttok, kik érzelmeket tudtok megjeleníteni képeitek segítségével. Legyek én csak az, ki ezeket szereti, megveszi, kiteszi a falára, és bár elszontyolodik, hogy nem lehet köztetek, de jól van ez így. A cipész maradjon a kaptafánál.

A négyszáznegyvennyolcas évről annyit lehet elmondani, hogy Attila kurva keményen hódít meg területeket. Behódolnak neki a kazárok, és egészen a szerbiai Niš-ig terjeszti ki területeit.

Jaja… a nyilaiktól óvj meg minket isten, mert valószínűleg nem sok foglyot ejtettek.