Csak ki kell zzzzökkenned…
Az volt tegnap, hogy… Nem! Tegnap reggel f7 magasságában kezdődött minden. Nem! Azzal kezdődött minden, hogy kurva korán fel kellett kelni. Igen, azt hiszem, hogy ez alapozta meg az egész napot. Innentől indult a pokoljárás. Amikor úgy f4 magasságában már harmadszor kerültem a kerepesire, ahol épp két busz, egy unatkozó, vagy tehetetlen rendőr, meg úgy 4000 egocentrikus, és emellett jócskán idióta sofőr okozott közlekedhetetlenséget, úgy éreztem, hogy ez lesz az utolsó csepp a pohárban. Aki látta Michael Douglas 1993-as Összeomlás című moziját, az kb. elképzelheti. Aki nem, az nézze meg.
Te barom! A ZÖLD közlekedési lámpa NEM azt jelenti, hogy akkor neked át KELL menned a kereszteződésen, hanem azt, hogy át LEHET! Ha látod, hogy nem férsz át, mert megrekedsz középtájon, akkor: 1. Nem jutottál előrébb semmivel! 2. Elindítottad a város legnagyobb közlekedési káoszát! 3. Ha ennek az információnak feldolgozása, és közlekedési morálodba adaptálása nem megy, akkor azt nem tudom, hogy miként tudsz egyáltalán levegőt venni…
Nah, miközben áll minden, hátul dudálnak – mert még mindig van aki elhiszi, a duda az megszünteti a közlekedési káoszokat – , én már-már a kétségbeeséssel összekevert idegroham felé száguldok, egyszer csak átnézek jobbra, ahol épp – ki hitte volna – egy másik fickó ül egy másik autóban. Néz. Engem. Majd tök egyszerre bólintunk egy „Itt szopunk, ez van, kitartást!” típusút, és folytatjuk a semmit. Hihetetlen, hogy egy ilyen apró, semmitmondónak tűnő szösszenet mennyire vissza tudja ugrasztani az embert a saját maga által kreált őrületből, a valóságba. Abba, ahol az, hogy harmadjára kellett ugyanott, több mint 3 órán keresztül, olyanok miatt, kik egyáltalában nem akarják azt csinálni, amit, és emiatt sorba szopatnak meg embereket, teljesen érdektelen. Teljesen, totálisan érdektelenek a forgalmi dugók, a hülyék, azok, kik nem ott dolgoznak, ahol kellene, és minden aznapi baromság. Mert az ember rövid története ezen a bolygón nem erről szól.
