Ébredés.
Kávé.
Gyújtsunk rá.
Milyen nap van ma?
Basszus, nem szerda! Csütörtök!
Rohanás, telefonos segítség – Bocs, nem tudunk most beszélni, csak annyit akarok megkérdezni, hogy…, fényképezőgépről a nyers, még eddig nem látott képek átmásolva a noteszba, tető lecsap, autóba be, irány a belvár.
Nincs parkoló.
Van, de messze.
Kibaszott parkoló automata nem fogadja el a kétszázast.
Rohanás.
Pont négy óra, ajtón beesés.
Liheg. – Bocs!
Kávé, nézzük mik születtek, mert még én sem láttam őket.
Duma-duma, sztorik, megláttam a saját képeim, fénnyel-árnyékkal lehet játszani a vágásoknál. Tulajdonképp mi más a fotó. Fény és árnyék. A kompozíció itt ne releváns. Most nem. Ma nem. Egy ideig nem is lesz az. Ahhoz látni kell. Iskolapélda lehet ez az egész történet…
Órára ránéz – Bocs, de rohannom kell! Viszlát szombaton!
Autóba be, kurva forgalom.
Gyorsbüfé. Végiggondol – 24 órája nem ettem egy falatot sem.
Teligáz, cég, beesés az ajtón pont időben.
Munka átdumálás. Adatbázisok. Megint adatbázisok. Itt kerek minden. Az egyesek nem mások, mint egyesek, a nullák pedig nullák. Itt nincsenek titkok, sejtelmek, megérzések, vágyak, rébuszok, talányok, érzések, félreértelmezések, kétségek, itt semmi nincs. Csak nullák, és egyesek.
És sok kávé. Reggelig.
Egyesek, nullák és ‘null’-ok – az utóbbit se feledd 🙂
Én irigyellek. Tök jó napjaid vannak.
[Zé]: Odaadom az egész életem! Kell? 😉
[Zaphod]: Vigyázz, akkor én meg odaadom az enyémet. 😉
És egymás hasát fogjuk a röhögéstől, mikor rájövünk, mennyire benéztük ezt a cserélős történetet… 😉
Az már egyszer biztos, hogy kiválóan tudnánk röhögni egymáson a saját szerepünkben. És ez megédesítené a csalódást. :::)))