Nem jut eszembe más cím. Asszem hány-ingerem van. Tulajdonképp reggel óta írok, nézek, olvasok, számolok, nézek, olvasok, írok, néha számolok is, meg sokszor inkább nézek, néha elkalandozok, de aztán számolok… 

Ezt neked írom abban az esetben, ha  – ne adja ég – kiég valamely izzó a verda fény-szórójában, és te kérdőre vonsz, hogy miért, s hogy történhetett és mi az… 

Papír hegyek a földön. Számlák, szerződések, táblázatok, dossziék. Mind megmozdul, feláll élére, szája nő, és velem együtt sikoltja, hogy ez így nem mehet tovább. Ez csak kényszer, egy olyan országban,… 

Napok óta arra ébredek, hogy ez cseng a fülemben. Belül. Mintha valaki bekapcsolná a zenét, azt nem akar elhallgatni. Most már tutira agydaganatom van…

Édes faszom… a hajó hülyéje most nyalt be csontig. Már megint… Én megőrülök ettől. Új szavakat is talált magának. Azt mondta, hogy „Azt hittem a te zsenialitásod…” Mindjárt elsírom magam.… 

Az áramszünettel összekötött, most vajon hol a faszban vagyunk című szituációs gyakorlathoz kéne írni egy posztot, miben van egy rakat nem működő „Erre menekülj!” tábla, egy néger villanyszerelő, egy LED-es… 

Ma már nem húzhattam tovább, el kellett mennem megcsináltatni az évi orvosimat, hol volt minden. Vérnyomás, EKG, tüdő (a tüdőt negyedszer sem tudtam begépelni….), szem, fül, szemfül, kopogtatás, nyomkodás, erre… 

Tegnap még annyira voltam másnapos, hogy sikeresen benyelettem a bankkártyámat a rohadt automatával, majd ezt közölve a bankos csajjal, rákérdezett, hogy ugyan miként történhetett ez. Átfutott az agyamon, hogy elmondom.… 

…hogy ez az utolsó napja, és holnaptól már nyugdíjas, szóval ha lehet, akkor ne szopassuk már, legyen egy nyugis, utolsó napja. Meeee??? – jön ki belőlem rögtön. Sanyibábazmeg! Holnaptól te…